Little Buttefly 7. Rész / Minden a legnagyobb rendben, vagy mégsem? /

♦ Jimin pov ♦


- Jó éjszakát, szépfiú – fordult meg hogy bemenjen házába. - Neked is Hobi – tartottam én is bejárati ajtónkhoz. - V-várj! A dzsekid? – kaptam le magamról gyorsan, hogy oda adjam neki. - Hagyd csak – mosolygott rám, majd utoljára intve egyet belépett lakásába.


Alig hogy betettem a házba a lábam-anyám rohant ki a konyhából hatalmas mosollyal az arcán. - Hát annyira aranyosak vagytooook! – szorongatott meg karjai közt. - Igen anya, köszi – toltam el magamtól, hogy kapjak egy kis levegőt, de alig engedett el öleléséből csuklómat megfogva a nappaliba vezetett majd leültetett a kanapéra. 
– Na, most szépen mindent elmesélsz! – esküszöm olyan, mint egy tizenéves lány, aki a Super Juniorra fanol. – Jól van, akkor kérdezek én! Fájt? Használtatok óvszert? Ketten voltatok? Ja és MIÉRT VAGY CSUROM VÍZ?– rohamozott meg a kérdéseivel ugyan úgy, mint a múltkor. Sóhajtottam egy nagyot majd belekezdtem. - Igen, egy kicsit… - Jaaaaaj istenem hát tudtam! – vágott bele szavamba. - De anya azt se.. – nem hagyott válaszolni. - Tudom, hogy fáj nekem is fájt az első!!! – mondta nagyon határozott módon. Tenyereim közé temettem az arcom majd hangosan felnevettem. Ha egy napra cserélhetnék valakivel szülőt még imát is mondanék. - Anya inkább felmegyek, és ne csináld ezt még, egyszer mert a szívbajt hoztad ránk! - Oké, oké főnök! – emelte fel kezét homlokához úgy, ahogy a katonák tisztelegni szoktak. Meg ráztam a fejem majd felsétáltam a szobámba. Gyorsan elmentem lefürödni majd és lefeküdtem aludni. 
Vakító fény szűrődött be az ablakomon, amitől szemeim elé emeltem a kezem kivédése érdekében. Kikecmeregtem az ágyból, összeszedtem magam, pár könyvet bedobtam a táskámba és lementem. A földszinten egy lélek sem volt csak egy darab cetli és egy kulcs a pulton hagyva. 

„ Tessék itt egy kulcs a házhoz! Ja és el ne feledd, ma jön haza apád! Puszillak, anyu„
- Hogy mii? – néztem meglepődötten a darab papírkára. Nee, ne most. .. Összegyűrtem a papírost és beledobtam mérgesen a kukába. Megfogtam a kulcsot majd magam mögött bezárva az ajtót zsebembe csúsztattam azt. Egész úton apámról járt az eszem, hogy mégis hogyan mondjam el neki hogy az egyetlen fia meleg. - Aiissh – kiáltottam fel dühömben, amire páran meglepődötten fordultak felém. Magas, kék kerítést meglátva tudtam, hogy mindjárt beérek az iskolába és Hobi karjai között majd megnyugodhatok. A banda szokásosan a kapunál várt. Eddig azt vettem észre, hogy akik itt állnak elsőként az Suga, Jungkook és Taehyung. - Jimin! – sóhajtott fel Jungkook amint meglátott. Nagyon érzelgős lett a gyerek, mert ismét öleléssel köszöntött. Taehyung mosolya le is fagyott ettől. - Sziasztok – fogtam kezet V-vel és Sugával. - Hoseok? – kérdezte felém fordulva Tae. - Öhmm.. nem tudom – kicsit kellemetlennek érzem, hogy ennyire természetesen megkérdezi Hobi hol létét. - Szevasztok – lépett körünkbe Jin, majd nem sokkal utána Namjoon egy pár pék sütivel. - Kértek? – nyújtotta körbe az ételt, amire mindenki megrázta a fejét kivéve Jin, akinek nagy örömmel oda is adta az egyik kakaós csigáját. - Bú! – csapott vállamra két kéz, amitől felugrottam ijedtemben. Mellém lépett az illető, akivel a többiek is hangosan nevettek. - Hobi – néztem rá mérgesen, amire átölelt mindenki előtt. Mi a fene ütött belé? - Nyugi már – simította el arcomról az odalógó hajam. Meglep, hogy ilyen közvetlen a többiek szeme láttára. Becsöngettek, majd elindultunk befelé az épületbe. Jungkook és Taehyung egymás mellett sétált, igaz, hogy szótlanul, de legalább közelednek egymáshoz. Jó volt ezt látni. Jin és Namjoon a folyosó másik végéhez tartott, Sugával mögöttük, mi pedig négyen megálltunk a két terem között és elköszöntünk egymástól. Vagyis csak én és Hobi egy öleléssel, ami jelenleg iszonyat sok energiával feltöltött. Taeval beléptünk a terembe, majd elfoglaltuk helyünket. Nem tudom haragszik e rám amiért Jungkookal jóba vagyok. Elkezdődött az óra, ami iszonyat unalmasan telt. Kicsengő hallatán mindenki a torna felszerelését vette hátára, majd léptek ki a teremből. Taehyung is így tett kedvesen megvárva engem. - Jimin… - szólt hozzám végre. Közben kimentünk a folyosóra és mutatta az utat merre van az öltöző. - Hm? - Hát.. ö.. figyelj.. Jungkook.. – tartott egy kis szünetet. - öhm van barátnője? – simított tarkójára miután végre kibökte kérdését. - Nem, nincs – nem értettem miért volt ez most fontos, hiszen amúgy is tudja, hogy nincs neki. Habár gondolom azért volt az a kis szünet, mert nem ez volt az elsőnek gondolt kérdése. Közben megérkeztünk a fiúöltöző elé, ahol már a többi osztálytársunk régen váltóruhában ülve várt a tanárra, aki kis idő után be is lépett hozzánk, hogy megszámoljon minket. Meglepődésemre nem a tornaterem felé haladt a kis csapat, hanem a nagy udvar felé ahol állt még legalább két osztály. Összehúztam a szemöldököm. Elfelejtettem volna valamit? Sportnap van vagy mi a csuda? Gondolataim mintha meghallotta volna tanárunk, beszélni kezdett. - Noss az a helyzet gyerekek, hogy össze kellett, hogy vonjunk benneteket a mai testnevelés órán, mivel fontos dolgom akadt a délutánra. Az elsősök és a harmadikosok vannak kint a pályán. Meg persze ti – fordult felénk. Azt mondta a harmadikosok is itt vannak akkor Hobi is kint van. Szememmel próbáltam keresni a tömeg között, de sajnos nem találtam meg. – A lányok ma nem tesiznek ezért ők csak nézők lesznek és segítők. Na de elég is volt ennyi beszéd. Harmadikosok ti ott melegítsetek be, míg az elsősök pedig itt – mutogatott összevissza. Hirtelen azt sem tudtam merre menjek, csak az tűnt fel, hogy Taehyung nem volt közöttünk. Kicsit távolabb mentem a többiektől, hogy még egyszer meg kereshessem, de ekkor egy hirtelen mozdulattal valaki megfogta a csuklóm és elhúzott az osztálytól, ahogy előre fordultam az indulatos Hoseok volt a szemeim előtt, aki a csuklóm szorításából azóta se engedve húzott a kinti szertárba. - Hobi… - Tapadt ajkaimra azonnal amint kiejtettem nevét számon. Falnak ütközve kényelmesen hátratámaszkodtam azon majd derekát megfogva magamhoz húztam. Vadul faltuk egymás ajkát majd kezével pólóm alá nyúlt, amitől belesóhajtottam csókunkba. - Khmm – Ugrottunk szét egymástól amint meghallottunk egy másik hangot. – Zavarunk? – Hajolt ki Taehyung nevetve a mellettünk lévő szekrénysor végéből, mellette az elpirult Jungkookal.


♦ Hoseok Pov ♦


Hűvös szellő simított végig kitakart hátamon, amitől kénytelen voltam felébredni. Szememet megdörzsölve kikószálódtam a konyhába, ahol anyáék a forró kávéjukkal próbáltak magukba egy kis életet erőltetni. - Jó reggelt Hoseok! - mosolygott rám a szokásosnál nyugodtabban anya. Vajon mit fog szólni,ha megtudja, hogy meleg vagyok? Hogy fogom elmondani? - ma este egy munkatársam és a családja átjön vacsorára. Legyél rendes - adta ki az utasítást. Sok munkatársa vacsorázott már itt, valahogy csak túl élem. - Rendben - morogtam. Leültem az asztalhoz és kómásan bámultam magam elé, amikor Ji Woo rohant le az emeletről. - Jó reggelt! - kiáltott, majd közelebb lépett hozzám és egy puszit nyomott az arcomra. - Neked is - mosolyogtam rá. - El fogsz késni - nézett a faliórára. Odakaptam a fejem és láttam, hogy lassan 6:40 lesz, amire felpattantam és magamra aggatva ruhadarabjaim, iskolatáskámmal a hátamon kirohantam az ajtón. - Sziasztok! - kiáltottam. 

Szerencsére még nem csengettek be, hiszen a banda a kapuban állt. Jimin is ott volt, és mint mindig, ma is elképesztően dögös volt. Rapmon felfigyelt rám, majd V és Jin is, és végül már mindenki tudta hogy itt vagyok csak Jimin nem. - Bú! - csaptam a vállára két kezemmel, amire azonnal összerándultak izmai és egész testével felém fordult. A banda tagjai hangosan kinevették, mire szemével villámokat szórva meredt rám. - Hobi - mondta ki dühösen a nevem, majd nevetve átöleltem. 
- Nyugi már - simítottam ki arcából egy kósza tincset, mit sem törődve a banda reakciójával. Nem érdekel a véleményük. Én csak Jiminnel akarok lenni. Becsöngettek, majd elindultunk befelé. Tae és Kook egymás mellett sétáltak amitől megkönnyebbültem. Termünk előtt megállva, megöleltem a szépfiúm, és beléptem az órára. Jelentettünk, majd leülve a helyünkre elkezdődött az irodalom. Yoora már szokásosan mellettem foglalt helyet, amitől tudtam, hogy mondandója van. - Szia - köszönt tágra nyílt szemmel. - Képzeld! Nem szeretem Jimint! - húzta ki magát büszkén. Ajánlom, hogy a szerelmemre ne is nézzen rá senki. - Nagyszerű - mosolyogtam rá. - Aha... De... Ömm... Van valaki más... - motyogta. - Kicsoda? - kérdeztem most már unottabban. - Jaj J-hope ne akarj már mindent tudni! - nézett rám komoran, amitől kénytelen voltam felnevetni. Kicsengő után az osztályfőnökünk lépett be a terembe. - Na gyerekek, a mai nap változott kicsit az órarend, így most tesitek lesz az alsóbb évesekkel - mondta majd kiviharzott a teremből. Alsóbb évesek? Azaz... Itt lesz Jimin is? Felkaptam a tesi cuccom és az öltözőbe siettem. Felvettem a váltó ruhám és követve a többieket az udvarra mentem. Körülnézve megpillantottam V-t, ahogy Jungkook felé indult, majd végül Jimint is, aki egy helyben állt. Odarohantam hozzá és megszorítva a csuklóját a szertár felé kezdtem vonszolni. - Hobi... - hangjára átfutott rajtam a hideg, és egyből ajkaira tapadtam. Egy szekrénysor mellé támasztottam a falnak, és még több szenvedéllyel kezdtem nyelvét táncba hívni. Derekamtól fogva magához húzott. Teljesen megőrjített. Minden percben egyre jobban akarom őt. Csókunk közben pólója alá nyúltam, amitől belenyögött csókunkba. - Khmm... - hallottunk egy mélyebb férfi hangot, mire szétugrottunk és egy pillanatra megfagyott bennem a vér. - Zavarunk? - hajolt ki V nevetve a szekrények másik vége felől mellette a vörös arcú Jungkookkal. Kikerekedett szemekkel figyeltem Kookot, ahogy lesütött szemmel Tae pólójának az alját tekergette ujjai között. - Ti... - kezdte Jimin hasonlóan ledöbbenve mint én. - Sikerült? - mosolygott szórakozottan Kookra, mire felkapta a fejét, majd Jimin és V között ugráló tekintettel szóra nyitotta a száját, de egy hang se jött ki rajta, mire Taehyung fölé tornyosult és gyengéden megcsókolta. - Basszus tesó! - szóltam megszabadulva a ledöbbentségtől. - Nem hittem hogy sikerül - azzal közelebb léptem hozzá és nevetve megöleltem. - Kösz. Én is bírlak J-Hope. - morogta, majd végül elmosolyodva viszonozta ölelésem. - Te tudtál róla? - meredt rám Jungkook. - Miért nem szóltál? - esett nekem sértődötten. - Nyugi már! - nevetett szórakozottan párja és ismét ajkait kezdte falni, mire Jiminre kaptam a tekintetem, látva, hogy mosolyog rájuk, majd ő is felém nézett. - Akkor mi most megyünk - vakartam meg a tarkóm, és Jimint csuklón ragadva kivezettem a helységből. - Ezt nem hiszem el... - mondta dörzsölve a homlokát - hogy lehet ennek a kölyöknek ilyen szerencséje? - A szerelem ilyen Szépfiú. A legjobb helyekre talál be - kacsintottam rá, majd magam mögött vonszolva bevezettem az öltözőbe, ahol az egyik padra leültettem, majd hátára döntöttem és csókolni kezdtem, közben jobb kezemmel hasát simogatva. Apró sóhajok hagyták el a száját. Nyakára vándoroltam és ott csókolgattam, majd kulcscsontját kezdtem keresni szűk nyakú pólója alatt. - Hobi... - sóhajtotta. - most... Ne... - szavaira csípőmet övének nyomtam, amitől elvált ajkaimtól. - Bárki bejöhet. Kérlek. Hagyd abba! - szuszogta. Arcát magam felé fordítottam és ismét csókolni kezdtem. Vállamra tette a kezét és megpróbált eltolni magától, mire felmorrantam és értetlenül meredtem rá. - Szépfiú... Mindenki lent van - folytattam hasa simogatását lassabban. Ajkaiba harapott, majd enyéimre egy nyugodt puszit adott, amit nem tudtam hova tenni. - Ho-Hobi. Hidd el hogy én is szeretném. Csak nem most - sóhajtott egy nagyot szemembe nézve. - ha észre vesznek... - Hogy várod el hogy visszafogjam magam, ha ennyire gyönyörű vagy? - morogtam, majd feltápászkodtam róla és hajamba túrva leültem a pad végére. Testét ellazítva megfordult és fejét combomra rakta. - Szóval... Te tudtál Taehyungról? - emelte el testem mellől a karom, majd ujjaimat egymással fonogatni kezdte. 
- Miért te nem tudtál Kookról? - húztam fel a szemöldököm. - De... - morogta, amire elmosolyodtam és másik kezemmel tincseit kezdtem csavargatni ujjaim között. - Ma haza jön apa... - komolyodott el a hangja. - Igen? - Aha. Az van... Hogy...Ő még nem tudja hogy meleg vagyok. De feltétlen elakarom mondani, most hogy vagy nekem. Csak félek. Félek, hogy összetöröm majd. Nem akarok csalódást okozni - nyelt egy hatalmasat. - Jimin... Ugyan ennyire félek én is. Túl esünk rajta rendben? Együtt. Ha szeretnéd, ott lehetek melletted amikor elmondod. Vagy ha akaro... - Szeretlek Hobi - vágott a szavamba, majd megpuszilta a kézfejem. - köszönöm. - Én is szeretlek Szépfiú - hajoltam le egy csókért, de mielőtt ajkaink összeértek volna felugrott a csengőszóra, majd abban a pillanatban beléptek osztálytársaim. Halványan rám mosolygott, majd elfordulva tőlem öltözni kezdett.



♦ Jimin Pov ♦


- Ti... – sokkoltam le a látottakon. - Sikerült? – mosolyogtam Jungkookra akinek pillantása köztem és Taehyung között cikázott majd szóra nyitotta a száját, de egy hang se jött ki rajta. Másodpercek után Taehyung elé lépett és gyengéden megcsókolta. Ezt nem lehet nem igennek venni. - Basszus tesó! – szólalt meg végre társam is. - Nem hittem, hogy sikerül – azzal odasétált Taehyunghoz és barátiasan átölelte. - Kösz. Én is bírlak J-hope. - Te tudtál róla? - meredt rá Jungkook. - Miért nem szóltál? - Nyugi már! - nevetett fel V majd újra párja felé fordulva ajkait kezdte falni. Nem tudtam nem elmosolyodni rajtuk. Vajon mi is ilyenek vagyunk Hobival? Pont hátra nézett rám, majd mellém lépett. - Akkor mi most megyünk – vakarta meg a tarkóját, majd csuklómat ismét megfogva kivezetett a helységből. - Ezt nem hiszem el... Hogy lehet ennek a kölyöknek ilyen szerencséje? - A szerelem ilyen szépfiú. A legjobb helyekre talál be - kacsintott rám, majd beléptünk az öltözőbe és az egyik padra leültetve felém hajolt és folytattuk azt amit az előbb elkezdtünk. Benyúlt a pólóm alá, amitől apró sóhajok hagyták el a számat. Nyakamra vándoroltak ajkai majd a szűk pólómon keresztül kulcscsontom kereste. Még mielőtt teljesen elvesztettem volna az eszem megpróbáltam megakadályozni cselekedetét. Elvégre iskolában vagyunk. Az órának mindjárt vége és a többiek be fognak jönni. - Hobi... - sóhajtottam. - most... Ne... – szavaimra csípőjét enyémnek nyomta, amitől ajkaink elváltak egymástól. - Bárki bejöhet. Kérlek. Hagyd abba! - szuszogtam. Arcom maga elé fordítva újra megcsókolt. Most már kezdett felmérgelni, hogy semmibe veszi szavaim ezért vállánál fogva próbáltam eltolni magamtól, amit meg is értett majd felmorrant és értetlenül meredt rám. - Szépfiú... Mindenki lent van – folytatta hasam simogatását lassabban. Annyira gyönyörű volt így. Vággyal teli hatalmas fekete szemei kérleltek, hogy engedjem meg azt, amit szeretne. Ajkamra haraptam, de nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg azt az ártatlan arcát, ami ezután sokkal jobban hasonlított egy ledöbbenésre. - Ho-Hobi. Hidd el, hogy én is szeretném. Csak nem most - sóhajtottam egy nagyot, majd mélyen szeme varázsa magával ragadott. - ha észrevesznek... - Hogy várod el, hogy visszafogjam magam, ha ennyire gyönyörű vagy? – morogta sértődötten. Azt hittem megérti.. Feltápászkodott rólam hajába túrva és leült a pad végére. Megfordultam majd fejem combjára hajtottam. - Szóval... Te tudtál Taehyungról? – emeltem el karját teste mellől majd maga elé emelve fonogatni kezdtem ujjait. - Miért te nem tudtál Kookról? - De... – válaszoltam halkabban, és másik kezével tincseimet tekergette ujjai között. - Ma haza jön apa... – gondoltam szóvá teszem. Meg talán jó lenne a biztonságot adó karjai közt elaludni, ha apum elküld otthonról. - Igen? - Aha. Az van. Hogy...Ő még nem tudja, hogy meleg vagyok. De feltétlen el akarom mondani, most hogy vagy nekem. Csak félek. Félek, hogy összetöröm majd. Nem akarok csalódást okozni - nyeltem egy hatalmasat. Jólesett, hogy elmondtam neki. - Jimin... Ugyan ennyire félek én is. Túlesünk rajta rendben? Együtt. Ha szeretnéd, ott lehetek melletted, amikor elmondod. Vagy ha akaro... - Szeretlek Hobi – vágtam a szavába. Annyira jól esett ahogy ezeket a szavakat kimondta majd megpusziltam kézfejét. - köszönöm. - Én is szeretlek Szépfiú - hajolt le hozzám egy csókért de mielőtt ajkaink összeértek volna felugrottam a csengőszóra, majd abban a pillanatban beléptek osztálytársai és páran az enyéim közül is. Halványan rá mosolyogtam majd elfordulva tőle felvettem a ruháim. A nagy térre kilépve Jungkook és Taehyung jött ki kézen fogva a szertárból. - Ezek aztán nem szégyenlősek – lépett mellém Hoseok amitől kicsit megijedtem hisz mikor kijöttem még csak a nadrágját gombolta be. Visszasétáltunk a suliba majd a folyosóra beérve az iskola 70%-a belepte a helységet. - Mi a.. – szólalt meg Hobi amint meglátta a tömeget ő is. - HOGY VOLT KÉPED HOZZÁÉRNI TE MOCSADÉK? MI? TAKARODJ INNEN TE UTOLSÓ SENKIHÁZI! – Csendült fel Rap Monster dühös hangja amire Hope levágta magáról a tornazsákot és a többieket félrelökve odasietett az eseményhez. Utána futottam és a kör közepén Jin feküdt a földön akihez többi tag sietett a segítségére, míg Rap Monster az előtte térdelő vérző szájú fiúra ordibált. – Ha még egyszer is egy ujjal érsz hozzá NEKED VÉGED! – Vágta pofon a srácot, aki a földre esett az erős ütéstől. – TI MEG MI A FASZT LESTEK? HUZZATOK INNEN TI ALJAS ROHADÉKOK! – elképzelni sem tudom mi történhetett Jinnel de mind ez után én is mellé térdeltem majd szorosan magamhoz öleltem. A tömeg lassan feloszlott és Rap Monster Jint karjaiba véve felemelte és elvitte tőlünk. - Mi a franc történt? – kérdezte meg Hobi indulattal a hangjában. - Mi sem tudjuk, pont a büféből jöttem vissza, amikor Rap Monster megütötte a gyereket – Mondta Suga. - Aha.. hát ez kurva jó.. – Mondta Hope, majd tornazsákjáért visszament a folyosó végére. Jungkook szótlanul meredt maga elé Taehyung pedig vállát átölelve, nézte Sugát. Becsöngettek, amire mindannyian felsóhajtottunk. - Ne menjünk be - mondta Hoseok mikor visszaért hozzánk. - De! De! Bemennek a kedves fiatal urak a termeikbe - lépett ki a tanáriból a kémia tanár majd Hobi fülét megfogva bevitte termébe. Még elköszönni se köszöntünk el.. Aish, akkor muszáj lesz órára mennünk. Taeval beléptünk termünkbe majd minket követően az irodalom tanárnő. - Hallod.. – súgta közelebb hajolva fülemhez V. – Rap Mon nagyon durva volt. Még sosem láttuk ilyennek – Emelte vissza a fejét megrázva. Hm.. Hát nem hiába. Szerintem ugyanilyen dühös lenne az én hercegem is, ha velem történne bármi rossz. Elmosolyodtam, de gondolatsoromból kiszakítva újra hozzám szólt padtársam. – Ja és szerintem a hétvégén Jungkook nálam alszik – kuncogott fel amint elhagyta a mondat a száját. Elmosolyodtam én is. Örülök, hogy végül sikerült összejönniük. - Kim Taehyung! – szólította meg a tanárnő. - Igen? – most vettem észre, hogy a múltkori viselkedésétől eltérően most nem volt annyira intelligens. - Ne beszélgess, kérlek – mosolygott rá, de a mellettem ülő arca meg sem rándult. Örülök is inkább, hogy befejezte a viszonyát vele. Beszélt még ezután a tanár, de nem figyeltem rá az előző órával ellentétben most nagyon unalmas volt. Hál istennek nem sokat kellett várni kicsengetésig. Nyújtózkodtam egyet majd Taeval kimentünk a folyosóra szerelmeinkhez. Ugyanúgy ők is ketten tartottak felénk majd egymást átölelve üdvözöltük egymást. Már el sem tudom képzelni mi, lenne, ha nem lennének ők nekem. - Hoseok! – fogta meg a vállát egy alacsony lány. - Yoora, mond! – fordult felé Hobi aggódóan. Yoora..Yoora.. de ismerős a neve. - Öhm hát izéé.. – csak nem most akarja bevallani neki hogy, szereti? ugye nem egy szerelmi vallásra készül? – Hol van Yoongi? – bökte ki végül mosolyogva, amire fellégeztem egy nagyot. Hoseok elmosolyodott majd elmondta neki, hogy nem tudja és ismét felém fordult. - Szerintetek Jin jól van? – kérdezte meg Tae. - Tuti – adtam választ a kérdésére majd Jungkookal összenézve egymásra mosolyogtunk. Mind ez után a következő órák gyorsan elteltek majd utolsó óra után újra a folyosón ütközünk össze négyen, hogy hazafelé vegyük az irányunk. Kimentünk az udvarra, amikor a padnál Sugát és az előbbi lányt láttuk meg egymás ajkát falva. Ledöbbentségtől mindegyikünk szeme szája kikerekedett és úgy figyeltük őket tisztes távolságból, míg nem Suga észrevett minket amire megindultunk feléjük. - Hát őő.. Srácok.. – simított tarkójára majd Yoorára pillantott. Hoseok nevetve elindult felé. - Hát tesó ez ma már a második – csapott a tenyerébe. – gratula nektek! – ölelte meg Yoorát is ezután. - Azta picsa – tartott Taehyung is utána, majd Kookal mi is gratuláltunk nekik. - Várjunk, várjunk.. azt mondtad második? – érett meg Sugában Hobi mondata. Jungkook elpirult majd Tae, vállára tette a kezét és közelebb húzta magához. - Úgy bizony – emelte fel a fiút állánál fogva majd ajkaira csókolt. Yoongi szemei kikerekedtek a turbékoló szerelmes páron majd Hobi mellém lépve összefonta ujjait az enyémekkel. - Na jóó, most ááá skacok – hüledezett. – Gratulálok nektek is – ölelte meg mindkettőjüket. Yoora pedig aranyosan mosolygott mellette. - Khmm – köhécselt Hobi a figyelem felkeltése érdekében, majd felemelte összekulcsolt kezünket és rá mutatott. Ahogy Jungkook, most én is elpirultam. 
– Aigooo ez már tényleg sok – kacagott fel majd minket is átölelt. - Úristen Hope és ezt te.. á úristen de kínosan érzem magam – mondta Yoora majd Hobi elé lépve átölelte őt. Jól esett, hogy így reagáltak. - Á skacok nem hiszem el.. komolyan – mondta a még mindig sokkos állapotban lévő Yoongi. Beszélgettünk egy pár percig, elmesélve a történeteket hogy ki hogy jött össze és mikor. Felálltunk a padról, majd úgy folytattuk a társalgásunkat. - Szerintetek Jin…? – amint kimondta a nevet Jungkook a bejárati ajtón Rap Monster és ő jött ki kézen fogva egymásra mosolyogva. - Azta kurva – dermedt le Suga. Ahogy a szemem sarkából látva Hobi és Tae is rendesen meglepődött. Közelebb jött hozzánk az új páros és Jinen most már kirajzolódott a hatalmas lila folt a mi belepte az egész jobb szemét. - Srácok ne haragudjatok.. el akartuk már mondani és – nem hagytuk végig mondani egy emberként elindultunk feléjük és körbe véve őket átöleltük egymást. Mint egy igazi nagycsalád. Eszméletlen, mennyire meg tudtam őket szeretni pár nap alatt. Lassan eltávolodtunk egymástól majd elújságolva nekik is a többi hírt elindultunk haza.


♦ Hoseok Pov ♦

Kilépve az udvarra Tae és Jungkook jött ki a szertárból kézen fogva. Jimint megpillantva mellé léptem. - Ezek aztán nem szégyenlősek - mondtam nadrágomat gombolva. A suli folyosóját több száz gyerek lepte be. - Mi a... - morogtam értetlenül. - HOGY VOLT KÉPED HOZZÁ ÉRNI TE MOCSADÉK? MI? TAKARODJ INNEN TE UTOLSÓ SENKIHÁZI! - üvöltött Rapmonster, kinek hangjára tornazsákomat a földre dobva megindultam felé. A kör közepén Jin feküdt, mire a többi tag a segítségére sietett. Kinek volt mersze bárhogyan is hozzá érni a bandánk tagjához? Rapmonster a Jin előtt lévő vérző szájú fiú mellett ökölbe szorított kézzel térdelt. - Ha még egyszer is egy ujjal érsz hozzá, NEKED VÉGED! - kiabálta, azzal pofon vágta a srácot, aki azzal a lendülettel a földre rogyott. - TI MEG MI A FASZT LESTEK? HUZZATOK INNEN TI ALJAS ROHADÉKOK! - oszlatta szét a tömeget, mire Jimin letérdelt a földön fekvő tag mellé és szorosan magához ölelte. Rapmon karjaiba vette Jint és elvitte tőlünk. - Mi a franc történt? - morogtam most már dühösen. - Mi sem tudjuk, pont a büféből jöttem visszafele amikor Rap Monster megütötte a gyereket - mondta Suga. - Aha, hát ez kurva jó... - azzal fejemet csóválva visszamentem a tornazsákomért. Visszaérve Jungkook es V egymást ölelve álltak. - Ne menjünk be - vetettem fel az ötletet. - De de! Bemennek a kedves fiatal urak a termeikbe - lépett ki a tanáriból a kémia tanár, majd fülemet tépve maga után ráncigált. Nem tudtam elbúcsúzni a többiektől, már bent is voltam a termünkben. - Jól van elég már! - hesegettem le a kezét magamról. A helyemre ülve fejemet ledöntöttem a padra és óra végig aludtam egy kicsit. A csengő hangjára felpattantam és kiindultam a folyosóra. Jimint megpillantva hatalmas öleléssel fogadtam. - Hoseok! - fogta meg a vállam egy ismerős hangú lány. - Yoora, mondd! - néztem rá ijedten. - Ömm... Hát izé... Hol van Yoongi? - eresztett felém egy halvány mosolyt. Nem tán összejött? Mosolyogva közöltem vele, hogy nem tudom és ismét Jimin felé fordultam. - Szerintetek Jin jól van? - nézett kérdőn V. - Tuti - mondta határozottan Jimin. Bementünk a következő órára, majd az azt követőre, végül az utolsó órának is vége lett és négyen kilepve az udvarra hazafele vettük az irányt. Ahogy mentünk volna,a padnál ülve Sugát láttuk meg, ahogy hevesen csókol egy alacsony lányt. Yoora volt az. Elválva ajkaitól megpillantott minket. - Hát őő...Srácok - simított a tarkójára majd párjára pillantott, amire felnevetve megindultam feléjük. - Hát tesó, ez ma már a második - csaptam a tenyerébe - gratula nektek - azzal megöleltem Yoorát. - Azta picsa - követte mozdulatomat Tae, majd Jimin es Kook is. - Várjunk, várjunk... Azt mondtad második? - értetlenkedett Suga. Jungkook arcába felszökött a vér, majd V mellé lépve átölelte vállát. - Úgy bizony - azzal ajkaira csókolt, mire Yoongi szemei kislabda méretűre kerekedtek. Jimin melle lépve összefontam ujjainkat. - Na jó, most ááá skacok - hüledezett - Gratulálok nektek is - ölelte meg a két szerelmest. - Khmm... - hívtam fel a figyelmet magunkra, majd összekulcsolt kezünket felemelve rámutattam, jelezve, hogy nekünk is lehet gratulálni. - Aigooo ez már tényleg sok - nevetett fel, majd minket is megölelt. - Úristen Hope és ezt te... Ááá úristen, de kínosan érzem magam - mondta Yoora, majd ő is öleléssel gratulált. - Á skacok nem hiszem el...komolyan - mondta még mindig ledöbbenve Suga. Elmeséltük egymásnak, hogy hogyan jöttünk össze, majd Jungkook eltért a témától. - Szerintetek Jin... - kezdett volna bele, amikor megjelent az említett kézen fogva egy fiúval. Ahogy közelebb értek felismertem Rap Monstert, amire teljesen lesokkoltam. Néma csend ült közénk, ahogy az egymásra mosolygó tagokat bámultuk. - Azta kurva - mondta félhangosan Suga, majd közelebb léptek hozzánk, és egyből kirajzolódott a Jin jobb szemét belepő lila folt. - Srácok ne haragudjatok... Elakartuk már mondani és... - nem hagytuk hogy végig mondja, csak egy emberként megindultunk feléjük, és átöleltük egymást, majd elmondtuk, hogy nekünk is összejött a dolog. Lassan elindultunk haza. Suga és Yoora velünk tartott egy darabig, majd befordultak egy számunkra ismeretlen utcába. Jungkook is magunkra hagyott, így végül kettesbe sétáltunk tovább. Zsebében pihenő karját kiemeltem onnan, majd ujjaimat az övéi köré fontam, mire értetlenül bámult rám. - Azt mondtad szeretnél többször így sétálni - mosolyogtam rá. - I-igen - dadogott lesütött szemmel. - Hobi - szólított a nevemen. - Hmm? - Ez volt az amit nem mondhattam el - szemöldökömet felhúzva rámeredtem - Jin és Rap Monster - a két név hallatán felsóhajtottam a megkönnyebbültségtől. - Aaahhhh értem - kacagtam fel. Megállva az utcán, Jimin az ismeretlen kocsira meredt. - Apa... - mondta hangosan. Meghallva, hogy az édesapja láthat minket elléptem mellőle és aggódó tekintettel néztem rá. - Most... Akkor... - nyögdécseltem, de mielőtt tovább mondhattam volna szorosan magához ölelt. - Felhívlak később - mosolygott rám halványan. Hihetetlen mennyire meg tud nyugtatni a mosolyával. - szeretlek Hobi - súgta. - Én is szeretlek - öleltem meg most én, majd egy utolsót intve belépett a házukba, mire én is a miénkbe. Anya a konyhába idegesen tevékenykedett, apa pedig a nyakkendői között kutatott. Basszus. A vacsora. Teljesen kiment a fejemből.


♦ Jimin Pov ♦


Suga és Yoora egy darabig velünk jött majd egy ismeretlen utcára befordulva leváltak tőlünk. Őket követően Jungkook is. Ketten sétáltunk tovább a szerelmemmel majd kezével kiemelte zsebemben lévő karom és köré fonta ujjait. Értetlenül néztem rá hogy ezt most mégis miért tette. - Azt mondtad szeretnél többször így sétálni – mosolygott rám. - I-igen.. - teljesen zavarba hozott. Azt hittem ez már rég kiment a fejéből. – Hobi – szólítottam meg. - Hm? - Ez volt az, amit nem mondhattam el – összehúzta a szemöldökét majd kérdően rám nézett. – Jin és Rapmonster – amint kimondtam a két nevet felsóhajtott. - AAAhhh értem – kacagott fel. Közben hazaértünk és a peronon megláttam egy ismeretlen kocsit a miénk mellett. - Apa.. – mondtam magam elé hangosan, amit nem akartam. Hoseok elhúzódott tőlem egy kicsit majd aggódóan rám nézett. - Most.. akkor.. – öleltem, meg míg mielőtt befejezte volna a mondatát. - Felhívlak később – mosolyogtam rá, jelezve ezzel, hogy nincs semmi baj. Elvégre csak megöleltem, nem megerőszakoltam az út közepén. – Szeretlek Hobi. - Én is szeretlek – ölelt meg most ő , majd utoljára intettem neki egyet és beléptem házunkba. Levettem a cipőm, a táskám pedig a konyhába hagytam. - Hahó – kiáltottam fel az emeletre ahol a fal okozta elnyomott beszélgetést hallottam. - Kincsem! – szaladt le a lépcsőn édesanyám, majd utána apám magas alkata jelent meg az emeleten. - Fiam – tárta szét karját majd mikor leért a lépcsőn erősen magához szorított. - Apa – mosolyogtam rá. Nem változott semmi, hiába nem láttam már vagy féléve. - Lassan készülődjetek! - Mi? Miért? Hova megyünk? – lepődtem meg anyám sürgető szavain. - Vacsora meghívást kaptunk az egyik kollégámtól, aki a szomszédban van – válaszolt apám. Szomszéd? Ugye nem az előttünk lévő szomszédokra gondol? Ugye nemm.. – pontosabban előttünk – tette meg hozzá a mondatához, amire megfogtam anyám karját és magammal húztam a konyhába. - Anya te tudtál erről? – cipője orrát kémlelte inkább, hogy kikerülje a tekintetem. Kifújtam hangosan a levegőt majd halkabbra vettem a hangerőm. – Anya neki a szülei.. - Sajnálom Jimin.. én.. nem tehetek semmit ez ellen – válaszolt majd apámhoz visszament. Felmentem a szobámba, kikerestem a szmokingom és felöltöttem magamra. Hát ezt nem hiszem el komolyan.. pont ők? pont annak az embernek az apja az én apám egyik munkatársa? Aish.. pont ennyi jó dolog után most lehet vége lesz mindennek..?! Lassan leballagtam a nappaliba és anyám gyönyörű ruháján elcsodálkozva szótlanul meredtem magam elé. - Mehetünk? – kérdezte apám majd anya mellé lépve karon öltve kiléptek a házból én pedig mögöttük bezártam az ajtót és átkeltünk az úttesten.