PROLÓGUS
Mikor összedőlt álmaid szakadéka előtt állsz két választásod van: elfutni és addig járni be újra és újra ugyanazt az irányt, amíg végül egy újabb akadályba ütközöl, vagy átrepülni azt, utat engedni a képzeleteidnek és leghihetetlenebb vágyaidnak.
Én idáig csak futottam.
Elfutottam a valóság elől, a boldogság elől, a varázslat elől mások lelkében és elfutottam azok elől akik a világot jelentették nekem.
Most minden más.
Megváltozott a környezet, az emberek, az illatok és minden ami bennem játszódott.
Itt állok a hatalmas gödör felett és a ködös, bizonytalan túloldalra tekintek.
Érzem, ahogy üldöz a múlt, és az összes fájdalmamat maga mögött vonszolva uszítja rám azokat, azt kiabálva, hogy élve kellek neki, és ha egyszer a kezei közé kerülök, addig fojtogat majd, míg nem borulok a lába elé, és tesz teljesen magáévá.
Nem tudom, mi vár rám.
Egy biztos:
Idáig futottam. Most repülni akarok. Repülni, mint egy apró Pillangó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése