Little Butterfly 1. Rész / Az új tanév/

♦ Jimin Pov ♦

Új iskola, új emberek, új tanárok, új minden. Két kezemen nem tudom már megszámolni hogy hanyaggyára költöztem már életem során. És miért? Mert drága apám munkája miatt 3 évente új városba kell mennünk. Utazásaim során sok barátomat veszítettem el, és amit a legjobban sajnálok, hogy az első szerelmemet is. Akkori fájdalmaim miatt anyám nem egy pszichológushoz vitt el, eredménytelenül. Egy barátommal sem vettem fel azóta a kapcsolatot, de hogy őszinte legyek ez nem is nagyon érdekel. Holnap szeptember elseje. Az első napom. Bevallom, egy cseppet félek hiába estem már ezen túl nem egyszer.

Reggel édesanyám kiabálása keltett, amitől ijedtemben leestem az ágyról. - Még… öt perc … – kiáltottam vissza a földön fetrengve a párnák és takaróm között. Erőt vettem magamon és kimentem a fürdőbe, hogy elvégezzem a reggeli rutinom. Fogmosás, arctisztítás és egy nagyon minimális smink hogy fokozzak egy kicsit a megjelenésemen. Az utóbbi időben elég sok lány adta meg a telefonszámát, csak hogy egy a bökkenő: Nem érdekelnek. Régi iskoláimban volt sok riválisom, utálóm, aminek az oka az volt valószínűleg, hogy sokan valóban oda voltak értem, pedig ahogy én látom nem a világ leghelyesebb fiúja lennék, de mindegy is. Lebattyogtam a konyhába, hogy elvegyem a reggelim amit anyu már becsomagolt. Táskám felkapva már mentem is Szöul egyik leghíresebb középiskolájába. A tanulmányi eredményeim miatt egyáltalán nem kerülhettem volna be, de apám hírességének köszönhetően könnyen megoldottuk. Természetesen koromból adódóan egy másodikos osztályba helyeztek át. Az utca sarkáról már láttam az iskola hatalmas épületét és kék kerítését. Közelebb érve az intézményhez, torkomban egyre jobban nőtt a kis gombóc, pulzusom is az egekbe szökött. A kapuba értem és megláttam egy hat tagú fiúbandát a kerítésnek támaszkodva kicsivel arrébb. Próbáltam nem feltűnően bemenni az épületbe, de éreztem hogy hátulról elég nagy lyukat akarnak a hátamba fúrni. A suli portáshoz fordulva, segítséget kértem melyik terembe is kéne mennem. Ötödik emelet negyedik terem.
A tüdőmet kiköpve léptem be az új osztálytermembe. Az idegen emberek kisebb sokkot kapva azonnal abba hagyták cselekedeteik és figyelmesen követték minden mozdulatom. Kissé zavarba jöttem ettől majd a leghátsó sor ablak melletti padjánál helyet foglaltam. Sokan hátra fordultak, hogy jobban szemügyre vegyenek és szinte az összes lány elpirulva, mosolyogva hajolt barátnőjéhez, hogy súgjon valamit. Az ajtóban két strébernek tűnő szemüveges gyerek állt izgatottan. Hirtelen mind a ketten egymást félre lökve az útból rohantak a helyükre. - JÖN! Gyorsan üljetek le! – kihúztam magam a figyelmeztetésre, de amikor a lányok felpattantak a helyükről és az ajtó mellé sorba álltak, belépett az említett személy, aki miatt az egész osztály fegyelembe vágta magát. Tátva maradt a szám a látottaktól. - Jól van, Jól van – vette ki szájából a nyalókát. Erre mindenki csak meglepődötten nézett rá. – Mi van, mit lestek? Takarodjatok a helyetekre! – kiabálta, a velem egyidős körülbelül 182 cm-es fiú. Nyalókáját újra a szájába vette és elindult felém. Nem igazán ijedtem meg a jellemétől, sokkal inkább meglepett a dolog, hogy ő lépett be egy tanár helyett. A padra csapott, amitől kissé felugrottam helyemről, és én is felálltam. - Mi van? – szóltam oda neki. - Hh, hogy mi van? A helyemen ülsz! - nézett fenyegetően. - És? Hova van írva a neved? – ettől a kérdésemtől az egész osztály a szája elé kapta a kezét és figyelmesen követték szemükkel a jelenetet. - Hm – nézett le rám mosolyogva. – Bírlak – jelentette ki, amitől nem csak az egész társaság, de én is felvontam a szemöldököm. Kivette a szájából a nyalókát és helyet foglalt a mellettem lévő padban. Ezután már tényleg a tanár lépett be a terembe majd felszólított, hogy mutatkozzak be. - Park Jimin a nevem, egy hónapja költöztünk Szöulba, jómódú családból származom, az apám egy cég igazgatója, anyám pedig ápolónő. Röviden ennyi – ültem vissza székembe. 
Az óra gyorsan eltelt és a kicsöngetés után mellém húzta a székét ez a furcsa alak. - Hogy ityeg, a fityeg? – kérdezte karba tett kézzel, viszont már nem nyalóka volt a szájába, hanem egy rágó amit jóízűen rágcsált. Ráemeltem a tekintetem kérdően, amit azonnal megértett és még közelebb húzódott. - Na, oké. Kim Taehyung a nevem, de szólíts csak V-nek – nyújtotta a kezét. Belementem a játékba és kezet ráztam vele. – Órák után a kapuban várunk – mondta egy kacér mosollyal és visszatette a székét a helyére majd kiment a teremből. A következő órán nem jelent meg és az azokat követőeken sem. Kicsöngettek az utolsó órámról is, amit most nem igazán vártam. Feltételezem valószínűleg meg akar veretni a bandájával és csak a látszat kedvéért akart kedves lenni.
Leballagtam a lépcsőkön és kiléptem az udvarra majd a kapu felé vettem az irányom. A kerítésnél szintén a ugyanazt a fiú bagázst láttam akiket reggel is. - Á, itt van – kiáltott fel a bagázsból egy tag. Taehyung volt az, az osztályból. Szóval tényleg meg akar veretni. A többi fiú is felém fordult és jó alaposan szemügyre vették alacsony testem. Ahogy elnéztem őket mindegyikük nagyobb volt nálam legalább egy fejjel kivéve egyikük, akin meg is akadt a szemem. Fekete tincsei a feketén kihúzott szemeibe lógtak. Egy sötét szürke bőrdzsekit viselt fehér pólóval akárcsak én. Rám mosolygott és reflexszerűen én is ezt tettem. Talán nem is annyira rosszak, mint ahogyan kinéznek?

♦ Hoseok Pov ♦

Egy újabb év kezdődik. Még az első órán se vagyok túl, de már felgyűlt bennem az összes gyűlölet a tanárok, és a többi nyomorult diák iránt. A tavalyi évemmel a poklok poklát éltem meg. Az ideivel viszont komoly elvárásaim vannak. 

A nyári hangulatomat megszakítva földön heverő táskámra néztem, szemeimmel lyukat fúrva bele. Felszisszentem, és egy "Kitartást Hoseok" - mormogással mély levegőt véve hátamra dobtam azt. Hihetetlen mennyi minden történt egy nyár alatt. Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz a bandával mint eddig bármikor voltunk. A jó öreg banda. Biztos vagyok benne, hogy ma is ledermedve fogadnak majd minket osztálytársaink. Élveztem a helyzetet. Ki ne élvezte volna? Imádtam látni a pláza cicák arcát, ahogy megtekintenek minket és sugdolózva mutogatnak ránk, hogy "Úristen nézd, ott a Bangtan!" Mit ne mondjak, a lányoknál hatalmas sikerünk volt, amit mindannyian kihasználtunk, de sose gondoltam egy kapcsolatomat sem komolyan. 

Jelenleg senkim nincs, és ebben az évben nem is szeretném újra végig csinálni amit tavaly. Bejárati ajtónk előtt sóhajtottam egy utolsót, majd megragadva a kilincset kiléptem azon. Elindultam a suliba, minden lépésemet egyre nehezebben megélve. Az iskola kapujában várt rám rossz híre miatt elterjedt bandám. 

- Csá J-Hope! - ölelte át vállam Suga. - Mi a pálya? - Sziasztok - mosolyogtam rájuk. - Megvagyok. Történt valami izgi? - érdeklődtem. - Hát... Valami srácot kb tíz perce elvitt a mentő... Azon kívül semmi. Valami új csávóról beszélt az igazgató... - rángatta vállát hevesen Jin. Alig mondta ki utolsó szavát, egy fekete hajú, nálam talán öt centivel alacsonyabb fiú lépett be a kapun minket bámulva. - Azt hiszem az én osztálytársam lesz - követte szemével V, majd a csengő hangjára lassan beviharoztunk a teremeinkbe mi is. Az első óra szokásosan arról szólt, hogy megkaptuk új órarendünket, majd figyelmeztettek minket, hogy idén nem szeretnék a mi hülyeségeink miatt rontani Iskolánk hírnevét. Viszonylag hamar lezajlott a fejmosás, majd szünetbe már Tae várt az ajtómba. - J-hope. Az új fiú rohadt tökös. Meg kéne ismernie a bandának. Jó tag lenne - rohant le. - Mondtál neki valamit rólunk? - kérdeztem. - Nem. Hatodik óra után kihívtam a kapuhoz - válaszolta. A következő pár óra hamar eltelt és már a kapuba várva vártam az új fiút. Alig telt el tíz perc, megjelent befeszült izmokkal bandánk előtt.

Fehér felsője kiemelte jól kidolgozott izmait. Aranyos fiúnak tűnt. Feltűnően végigmért, majd lassan a szemembe nézett. Zavarban volt, amin muszáj volt mosolyognom.

- Jung Hoseok vagyok. De jobban szeretem a J-hopeot - nyújtottam kezet most már szélesebb mosollyal. - Jimin - mosolygott vissza leszegett tekintettel. Egy pillanatra meghökkentem erős szorításán. A következő tagnak már ő nyújtott kezet. - Kim NamJoon - bólintott üdvözlésképp Rapmon. - Kim SeokJin, Jin. - Min Yoongi, Suga. - Jeon JeongGuk, Jungkook - és végül mindenki bemutatkozott. - És hogy kerültél ide a drága iskolánkba? - kérdeztem az új fiútól. - Édesapám munkája miatt elég sokat kell költöznünk. Most is ez a helyzet. - És a csajozással hogy állsz? - tette fel a kérdést nevetve Rap Monster. - Tessék? - lepődött meg Jimin. NamJoon nem válaszolt csak az új fiú háta mögé bökött fejével, ahol három lány sugdolózott nevetve Jiminre mutogatva. - Hááát őő... nem ezzel szeretném kezdeni - engedett egy magabiztos félmosolyt. Fantasztikus mosolya volt. Ez a fiú tényleg igazán elbűvölő, nem csodálom hirtelen ismertségét a suli körében. - Na srácok nekem mennem kell haza. Családi vacsi meg minden - mondta V és legyintett egyet köszönésképp. - Megyek én is - szólt Suga és elindult V-vel egy irányba. Végül mindenki elindult haza. - Merre laksz Szépfiú? - kérdeztem barátságosan. - Körülbelül tíz háztömbnyire - nézett rám hatalmas szemeivel. - Klassz. Akkor egy ideig együtt megyünk - és elindultunk haza. Kérdeztem a családi hátteréről, amiről mesélt is egy keveset. Nem tűnt egy gondtalan gyereknek, ám ezt azzal a bájos mosolyával elég szépen megkérdőjelezte. - És hogy alakult ki a kis bandátok? Osztálytársak vagytok V-n kívül? - kérdezte. - Nem. Vagyis nem mindannyian - kezdtem - Jin a legidősebb. Ő, Rapmon és Suga voltak a banda első tagjai. Végzősök. Jin viszont párszor bukott, hogy velünk maradhasson. Aztán én és V harmadikosok lennénk, de V szintén megbukott, ezért ő másodikos veled. Jungkook pedig elsős. Ő a legfiatalabb. - Jin miattatok bukott? - látszólag nagyon meglepődött. Bólogattam. - Tudod szép fiú, a mi kapcsolatunk elég szoros. Nem hagyjuk egymást a bajban, és ameddig tudunk együtt maradunk. Nincs a csapatunknál fontosabb. Majd megérted ezt te is - Mosolyogtam rá. - Sok mindent kell még tanulnom. - Az biztos - nevettem el magam. Egy kis csönd volt közöttünk. Nem az a kínos csönd, csak...csönd. Hirtelen eszembe jutott, hogy a telefonomat nem vettem ki a padomból. - Basszus - nyúltam a homlokomhoz. - Baj van? - nézett rám Jimin tágra nyílt szemmel. - Bent hagytam a telóm. Visszamegyek.. - mondtam sajnálkozva. Szívesen kísértem volna még új tagunkat. - Akkor gondolom holnap találkozunk - mondta. - Mindenképp. Csá Szépfiú - majd egy legyintéssel elköszöntem és elindultam vissza a suliba. ♦ Jimin Pov ♦

Lehet egy kicsit már feltűnően néztem a gyönyörűen csillogó szemeit és ámulatba ejtő alkatát. Kezét felém nyújtotta majd bemutatkozott és szélesebbre húzta mosolyát. Gyönyörű. Komolyan mondom ilyen szép mosolyt sosem láttam még. Sorban bemutatkoztak a tagok, akik kezdtek szimpatikusak lenni de úgy érzem ezzel csak én vagyok így az egész suliból.
- És hogy kerültél ide drága iskolánkba? – kérdezte Hoseok, egy ragyogó mosollyal. - Édesapám munkája miatt elég sokat kell költöznünk. Most is ez a helyzet. - És a csajozással hogy állsz? - tette fel a kérdést nevetve a szőkeség. - Tessék? – lepődtem meg hirtelen kérdésén. Nem mondhatom el nekik, hogy meleg vagyok eléggé kiakadnának. A hátam mögé bökött ahol három lány, sugdolózva mutogattak felém, amitől akaratlanul is, de felnevettem talán kicsit kínosan. - Hááát őő… nem ezzel szeretném kezdeni - engedtem egy magabiztos félmosolyt. - Na, srácok nekem mennem kell haza. Családi vacsi meg minden - mondta V és legyintett egyet köszönésképp. 
- Megyek én is - szólt Suga és elindult V-vel egy irányba. Végül mindenki elindult haza. - Merre laksz Szépfiú? - kérdezte barátságosan J-Hope. Várjunk. Mi? Szépfiú? Azta..még a végén kiderül, hogy meleg. - Körülbelül 10 háztömbnyire. - Klassz. Akkor egy ideig együtt megyünk - és elindultunk haza. Kérdezett a családi hátteremről, meséltem egy keveset, de csak a jó emlékeket említettem meg. Egyenlőre nem igazán bízom meg bennünk, kitudja mik a szándékaik a későbbiekben. Terelve a témát rákérdeztem, hogy is kerültek ők össze.
- És hogy alakult ki a kis bandátok? Osztálytársak vagytok V-n kívül? - Nem. Vagyis nem mindannyian - kezdte - Jin a legidősebb. Ő, Rapmon és Suga voltak a banda első tagjai. Végzősök. Jin viszont párszor bukott, hogy velünk maradhasson. Aztán én és V harmadikosok lennénk, de V szintén megbukott, ezért ő másodikos veled. Jungkook pedig elsős. Ő a legfiatalabb. - Jin miattatok bukott? – sokkoltam le, mikor kimondta ezt. Akkor körülbelül kétszer bukhatott meg barátai miatt. - Tudod szép fiú, a mi kapcsolatunk elég szoros. Nem hagyjuk egymást bajban, és ameddig tudunk együtt maradunk. Nincs a csapatunknál fontosabb. Majd megérted ezt te is – mosolygott rám. Hogy tud valaki ennyire gyönyörűen mosolyogni? Aigoo.. - Sok mindent kell még tanulnom. - Az biztos – nevette el magát. - Basszus – nyúlt a homlokához. - Baj van? – kérdeztem meglepetten és egy kis aggodalommal. - Bent hagytam a telóm. Visszamegyek - azt hittem hirtelen valami komolyabb dolog habár ez se túl jó. - Akkor… gondolom, holnap találkozunk. - Mindenképp – mosolygott ismét. - Csá Szépfiú - majd egy legyintéssel elköszönt és hátra fordult. Öt háztömb után már átakartam kelni az úton de ekkor egy ismerős hangra lettem figyelmes. A mellettem lévő ház kertjéből hallatszott kb három fiú beszélgetése. Közelebb lopakodtam a sövényhez, ami elválasztotta a telket és az utcát. - Szerintem közénk való. Dögös, jó alkat, nem félős én bírom – mondta. egy kicsit véknyabb férfihang. De túlismerős volt valahonnan a következőleg megszólaló fiú után hátra estem ijedtemben. - Aha. Holnap beavathatnánk és el is vihetnénk a törzshelyünkre - kacagott a harmadik tag. Szemeim kitágultak amint elhangzott az utolsó mondat. Felálltam a bokortól, hogy még véletlenül se vegyenek észre és gyorsan átfutottam az úttesten. Berohantam a házba és a konyha ablakunkhoz rohantam, ami pont az előttünk lévő ház kis teraszára nézett. Pompás. Ahogy gondoltam.. Ők. - Jimin mit csinálsz? – lépett be a konyhába édesanyám egy kosár szennyessel, amit közben a mosógépbe pakolt. Elhúztam a függönyt és lehúztam a redőnyt. - Anya! Az előttünk lévő háztartásnak mi a neve? – fogtam meg két vállát, de szegény annyira meg rémült, hogy hirtelen nem tudott egy szót sem kinyögni. – Bocsánat – eresztettem le a kezeim magam mellé. - Remélem, elmagyarázod miért fontos ez. Jung a család neve ha jól értesültem. – amit kiejtette a nevet a földre rogytam a sokktól. Most mégis mi tévő legyek?


♦ Hoseok Pov ♦


Tizenöt perc alatt beértem a suliba és a telefonomat is visszakaptam épségben. Hazafele végig csak Jiminre gondoltam. Eléggé bírom a srácot. A többiek remélem befogadják a bandánkba, mert azért valljuk be nem találkozunk minden nap egy ilyen szép fiúval. Hazajutottam. Rapmonster, Jungkook és Jin a házunk előtt várt, ahogy ez már meg volt szokva. - Sziasztok - köszöntem lihegve. - Hol voltál? - Kérdezte Jin - Elég zavarba ejtő hogy itt kell álldogálnunk a házatok előtt. - Vissza kellett fordulnom, de lényegtelen, gyertek be - azzal kinyitottam az ajtót. - Szüleid? - kérdezte Rapmon. - Délutánosak - feleltem. Jungkook megszokásból ledobta magát a kanapénkra és elterült. - Mit gondolsz az új fiúról? - kérdezte csukott szemmel. - Jófej. Elférne köztünk. - Szuper. Mi is ezt beszéltük - örültem, hogy nem csak nekem volt szimpi. Szeretném őt megismerni sokkal közelebbről. Tetszik nekem. Valami nagyon megfogott benne. Van valami veszélyes a szemében ami nem akar elereszteni. - Gyerekek már túl vagyunk az első napon és még nem voltunk az igazgatónál - nevetett Jin - Új rekord? - viszonozta vigyorát Rapmon. - Dolgozom rajta - ásította Jungkook. - Te mint elsős? - húzta fel szemöldökét Jin. Ezen mindannyian jót nevettünk, még az érintett is. - Mellesleg Hope... - szólt Rapmon - Miért is volt olyan fontos visszafordulnod neked?- épp kezdtem volna elmesélni amikor Jin közbe szólt: - Szerintem igazából az új fiúval játszadozott. Ha értitek.. - mosolygott féloldalasan. - Barom - vágtam hozzá egy kispárnát. A délután elég hamar eltelt. Nyolc órakor a fiúk elindultak haza, én pedig ledőltem az ágyamra. Egy pillanatra hunytam le a szemem amikor a szüleim haza értek. - Hoseok! - kiabált fel anya. - Itthon vagy? - Aha - szóltam vissza. Abban a pillanatban nyitott be az ajtón. - Képzeld... - mondta izgatottan - Beköltöztek a szemben lévő házba. - Nagyszerű - őszintén szólva nem igazán voltam kíváncsi, hogy anyának melyik rég nem látott ismerőséről van szó. - A házaspárnak van egy körülbelül veled egy idős fiuk, és a te sulidba íratták be. Azt hiszem valamilyen Park. - Mi a fene!? - ültem fel az ágyon. - Park Jimin? Így hívják? - Nem tudom biztosan. Ismered? - Ismerem bizony - éreztem ahogy kifut a vér az arcomból és elfehéredek. A Szépfiú a szomszédomban van. - Anya szerintem én most alszok. - Ennyire korán? - Igen. Tudod, első nap meg minden. - Értem persze. Jó éjszakát Hoseok. - Jó éjt anyu - és kiment a szobából. Újra hátra dőltem, de nem bírtam a gondolataimmal. Végül is ez lehet egészen jó is. Több alkalmam lesz a Szépfiúval. Forgolódtam picit, majd lassan behálózott a paplan és sikeresen elaludtam.

♦ Jimin Pov ♦
Anya segített felállni majd a nappaliba vitt át és leültetett a kanapéra. Aggódóan letérdelt elém és megfogta mindkét kezem. - Édesem rosszul vagy? Megvizsgáljalak? Mond, ha bármi baj van vagy ha fáj valahol! - kérlelt. - Nem anya semmi baj.. csak ismerem annak a házaspárnak a fiát – mondtam, majd egy halvány, kínos mosolyra húztam a szám, de nem igazán hatotta meg. Tud róla, hogy meleg vagyok viszont nem nagyon részleteztem sosem a bajaim, amik ezzel voltak kapcsolatosak. Van neki elég gondja, nem szeretném, ha az enyéimmel is foglalkozna. Hozott nekem egy pohár vizet majd felmentem a szobámba. Pár doboz még bontatlan állapotában volt, amiket kikellett volna már pakolnom, de se erőm, se kedvem nem volt hozzá. Ledőltem az ágyamra majd gondolkozni kezdtem. Nem egy osztályba járunk tehát más az órarendje. Ez most azért is fontos, mert nem szeretnék vele egyszerre kilépni a bejárati ajtón holnap reggel. Nem azért mert nem akarnám látni vagy ilyesmi szimplán iszonyatosan kellemetlen lenne. Jobbnak láttam még, hogy most szakítottam meg gondolatsorom. Elmentem fürödni, majd nagy nehezen sikerült elaludnom.