Little Butterfly 2. Rész / A törzshely /

♦ Jimin Pov ♦


Ismét anya ébresztett, de sajnos ez nem sokáig lesz így mert felvették az itteni kórházba dolgozni. Felkeltem és kerestem pár ruhát, amiből egy értelmes szettet elő tudtam állítani. Eszembe jutottak a tegnap történtek és oda rohantam ablakomhoz hogy átnézzek a szemben lévő házra. Az ajtóból pont akkor lépett ki egy magas, öltönyös fekete hajú férfi. Valószínűleg Hoseok apja majd utána egy kissé alacsony, piros egybe ruhát viselő nő lépett ki az ajtón. Ezután illedelmesen kinyitotta az úr, feleségének az autó ajtaját majd ő is beszállt és elhajtottak. Szóval nem ők viszik el a suliba, fiukat. Már csak azon aggódtam vajon a suliba van, e már vagy még odabent teszi a dolgait. - Jimin el fogsz késni! – kiáltotta fel édesanyám, amitől kicsit felugrottam ijedtemben. Összeszedtem a tankönyveim, bevágtam a táskámba és már rohantam is a suli irányába. A banda ismét a kapuban állt, félkörösen pont úgy hogy mindannyian látták egymás arcát. Egy pillanatra megálltam és elgondolkoztam, hogy tovább menjek e. A nevetgélő bagázs kicsit nyitottabb kört vett fel. Egyben álldogálásom talán túl feltűnőre sikeredett, mert meghallottam a nevem. - JIMIIN! – ordította valamelyikük. ♦ Hoseok Pov ♦
A telefonom ébresztőjére ébredtem. Amint valamennyire észhez tértem az első gondolatom Jimin volt. Nem igazán akartam kilépni az ajtón és szólni, hogy "Hé Jimin üdv velem szemben!" ellenben jobban örültem volna, ha csak úgy szimplán magától észre vesz. Gyorsan felöltöztem majd találomra bedobáltam pár könyvet és füzetet a táskámba. - Elmentem! - szóltam be anyáék hálószobájába ahol anya és apa már javában készülődtek. - Reggeli? - kérdezte apa. - Majd út közben veszek valamit... - Rendben. Siess haza! - Sziasztok - köszöntem el meg sem várva a választ. Eléggé siettem, hiszen nem tudom Jimin órarendjét, és nem igazán akartam vele összefutni. Beértem a suliba. Suga, V, és Jungkook már a kapuban vártak. - Csá - köszöntem nekik, egyesével kezet rázva. - Az új fiú? - kérdezte V. - Passz - mondtam. - Rapmonster sincs még itt - hangsúlyozta ki Jungkook. - Feltűnt, tökfej - csapott a homlokára Suga. - És Jin? - tettem fel a kérdést - Ugyan. Tudhatnád, hogy nem sűrűn jár első órára - nevetett Suga. - Ha megint bukik tényleg nagy barom - húztam fel féloldalasan a szám szélét. - Hey, miről van szó? - lépett be félkörünkbe az emlegetett szamár NamJoonnal. - Hööö...Sziasztok - kacarászott Suga - JIMIN! - kiáltott fel Jungkook, ahogy meglátta az új fiút álldogálni a kapu előtt. Odarohant hozzá majd vállánál átölelve vezette hozzánk. Eléggé meg volt szeppenve, ami kifejezetten jól állt neki. Ajkait eltátotta egymástól, ami akaratom ellenére is magára vonzotta a tekintetem. Telt ajkai voltak. Csókolni valóak. Elég hosszasan bámultam amikor feljebb esett a tekintetem és feltűnt, hogy észre vette hogy nézem. Basszus. Egy pillanatra elkezdtem habozni, amikor elmosolyodott. Milyen jól áll neki. Tegnap nem sikerült ilyen széles mosollyal megfigyelnem. Imádni való volt. - Csáó szépfiú - viszonoztam mosolyát. - Hoseok - bólintott köszönésként. - Majdnem elkéstél - jelentette ki osztálytársa. - Már pedig az szörnyű lett volna - válaszolt szemforgatással Jimin. - Igazi rossz fiú - nevetett ismét V. Becsengettek. Vártunk egy kicsit majd elindult mindenki a saját termébe. Ahogy beléptem mindenki elhallgatott, ami bandám híre miatt megszokott volt. A padnál amibe ültem egyik osztálytársam, Choi Yoora ült. - Szia Hoseok - köszönt széles mosollyal. - Új padtárs? - kérdeztem viszonozva mosolyát. Leültem és abban a pillanatban be is lépett a tanár. Hogy őszinte legyek, csak ekkor tudatosult bennem, hogy Kémián vagyok. Se könyvem, se füzetem. Felemeltem a kezem szokásos hanyagságommal. - Tanár úr! Nincs felszerelésem. - Használja a padtársáét. Az óra nagy része unalmasan telt, majd Yoora egy cetlit nyújtott át a tankönyvömön. "Ki az új srác?" - olvastam magamba a papírdarab üzenetét.Tényleg elég felkapott lett a szép fiúm. "Jimin?" - csúsztattam vissza. "Gondolom. Elég jó képű" - erre a mondatra erőltettem egy mosolyt az arcomra. Furcsa érzés fogott el. Nem vagyok benne biztos, de...féltékenység? Kicsengettek. Yooraval együtt mentünk ki a teremből és egy padon leültünk. Kérdezett Jiminről. Hol lakik, mit szeret, mióta ismerjük. Jókedvű lány ez a Yoora. Elég sűrűn megnevettetett, majd barátnői hívására felállt és elment. Épp csak hogy elfordítottam a fejem, valaki más huppant le mellém. Jimin volt. A szívem összeszorult. Megijesztett. - Ez a lány a barátnőd? - érdeklődött tágra nyílt szemmel. - Hóóó csődörkém nyugi van - nyúltam mellkasomhoz. - Bocs - mosolygott. - Miből gondolod ezt? - Úgy tűnt - mondta kicsit erőltetettnek tűnő mosollyal. - Nem. Ha tudni akarod rólad beszéltünk. - Rólam? - nyitotta még nagyobbra a szemeit - Azta. - Mi van, nem tetszik a csaj? - haraptam be alsó ajkam. - Hát..igazából nem az esetem... - hajtotta le a fejét. Érdekelne milyen az esete. Igazából minden érdekelne vele kapcsolatban. - Milyen órád lesz szépfiú? - Miért hívsz Szépfiúnak? - kacagott. - A hátad mögül kapásból tudnék mondani öt lányt aki csorgatja érted a nyálát. Marad Szépfiú. - Reeendben - hajtotta hátra fejét. Jó kedve volt. Kifejezetten. - Egyébként kémia. Gyűlölöm. - Ne viccelj. A kémia az egyetlen tantárgy amit szeretek - háborodtam fel. - Mellesleg mi ez a jó kedv? - Pozitívan csalódtam az iskolában. - Ennek örülök - zártam le a témát. Lehet most alkalmas lenne benyögnöm, hogy nem mellesleg a szomszédja vagyok, csak nem igazán tudom hogyan kezdjek hozzá. Jungkook huppant le mellénk. - Gyerekek, utálom a matekot - közölte velünk. - Úgy döntöttem kihagyom. - Lehet én se megyek be bioszra - néztem Jiminre, abban reménykedve ő is velünk tart. - Jimin? - szólt végül Jungkook. - Hmm? - Te velünk jössz? - Hát nem tudom.. - szeppent meg kicsit. - Ugyaaan... Azt hittem tökös vagy - Bokszoltam vállba amitől felkacagott. - Na és hová megyünk? - Ez a beszéd! - tapsoltam. - Szóljunk a többieknek! - mondta Jungkook, azzal elindultunk megkeresni őket.

♦ Jimin Pov ♦ Jungkook volt az, felismertem magas, vékonyka alkatáról. - Szevasz – ölelte át a vállam majd a többiekhez vezetett. Egy cseppet megszeppentem, de amint megláttam hogy ő is ott áll közöttük, valamiért megnyugodtam. Nem akartam felvenni vele a szemkontaktust ezért inkább a földet bámultam egy darabig majd felemeltem a fejem és úgy vettem észre, hogy alaposan végigmér majd felkapta a tekintetét és szemembe nézett, amitől elmosolyodtam. - Csáó Szépfiú – köszönt rám. - Hoseok - bólintottam. - Majdnem elkéstél - jelentette ki Taehyung. - Már pedig az szörnyű lett volna – válaszoltam egy szemforgatással együtt. - Igazi rossz fiú – nevetett V. Becsengettek majd vártunk 1-2 percet és bementünk a suliba. Megint gyalogolnom kellett, amit már most megutáltam pedig ez még csak a második nap, és mégis mennyi minden történt. Beléptem a termembe és páran elég éles tekintettel figyeltek, míg le nem ültem a helyemre. Nem sokkal utánam V lépett be a terembe és pontosan ugyanúgy zajlott le köszöntése, mint tegnap. Mellém állt és kezét nyújtotta, amit hirtelen nem értettem meg de végül viszonoztam kéz nyújtását és egy jó erőset belecsapott a tenyerembe. Bejött a tanár és megkezdődött az óra. A hetesek jelentettek és a tábla felé fordult a számomra ismeretlen idős úr. Felírta az óra számot és a dátumot majd az osztályra tekintett. - Még a szünet kezdete előtt feladtam 20 oldal házi feladatot. Emlékszik rá valaki? – síri csönd lett. Aki halkan társalgott valamit padtársával most az is kérdően, némán figyelte az idős tanítónk, hogy mit fog erre cselekedni. - Hát jó. Akkor most megköszönhetitek magatoknak, hogy még ma felel valaki. Sőt. Most ebben a pillanatban - az asztala felé indult majd levette róla a naplót és kinyitotta. – Park Jimin – az egész osztály felém fordult, volt, aki még a székét is kifordította hogy tökéletesen lásson. Felálltam és a padra támaszkodtam. - Tanár úr még a nevét sem tudom, nem hogy még azt, hogy miből kéne felelnem – hátra pillantottam V-re, aki karba tett kézzel már-már nevetve figyelte a történteket. - Hát persze, ne haragudj nem tudtam, hogy most érkeztél. Ülj le – magam alá húztam a székem, és a többiek is visszafordultak alaphelyzetükbe. - Szép volt – súgta oda padtársam. Elmosolyodtam tettemen, és ezután megkezdődött a rém unalmas 50 perc. Kicsöngettek és elővettem a reggelim. Teljesen elmerengtem gondolataimban, amikor egy ismeretlen hang megszólított. - Jimin? – néztem fel a velem szemben álló alacsony kicsit ducibb szemüveges fiúra. Letettem ennivalóm majd kérdően ránéztem. - Szia, mond – mosolyogtam rá. Magához húzott egy széket és leült rá majd közelebb hajolt.. - Figyelj, nem ajánlom, hogy a Bangtannal barátkozz - mondta teljesen nyugodt hangon. - Hogy mivel? – Vontam fel a szemöldököm. De a kérdésemtől picit összezavarodott. - Hát, láttuk, hogy ott állsz velük a kapunál meg hogy V-vel pacsizgatsz. – így már világos. Szóval ennek a bandának Bangtan lenne a hírhedt neve? Meghökkentő. – Ők itt a királyok, akiket tisztelni kell. Aki ellenszegül nekik azt nem kicsit megbüntetik. Jártam már így én is és tudod elég furcsa volt, hogy a tegnapi visszaszólásodra azt válaszolta Taehyung, hogy bír. Az egész osztály erről beszél, sőt az egész iskola, hogy a Bangtannak megint egy új tagja lesz. Vagyis kettő, mert hogy még van rajtad kívül egy másik fiú akit eddig nem láttunk köztük de már ott bandázgat velük ő is – valószínűleg Jungkookról beszél. Elsőre nem is értettem, hogy hogy ismerhetik már egymást amikor Kook még csak elsős , de ezt majd megtudom tőlük. – Úgyhogy vigyázz – majd felállt és elvitte magával a széket. Így most már egy kicsivel tisztább képet kaptam a helyzetről, de azért az említettek verziójára is kíváncsi lennék. Ott hagytam a megkezdett reggelim és kiléptem a folyosóra. Az egyik padon meg is láttam Hoseokot amint egy lánnyal nevetgél. Nem is értem, hogy gondolhattam azt, hogy meleg, Biztos a barátnője. Felállt a lány és már rohantam is, hogy kérdőre vonjam e felől. Lehuppantam mellé, amitől kicsit megijedt hisz elég váratlanul köszöntöttem. Majd rá is tértem a lényegre. - Ez a lány a barátnőd? - Hóóó csődörkém nyugi van – nyúlt a mellkasához. - Bocs – mosolyogtam. - Miből gondolod ezt? – na vajon miből is gondolhatnám. Felhőtlenül nevetgéltek és elmélyülve társalogtok. - Úgy tűnt – mondtam egy kicsit talán erőltetett mosollyal. - Nem. Ha tudni akarod rólad beszéltünk. - Rólam? – nyitottam nagyra a szemeim. Ez most nagyon meglepett. - Azta. - Mi van, nem tetszik a csaj? – hát, ha tudnád, hogy nekem nem is jönnek be a lányok.. - Hát. igazából nem az esetem.. – hajtottam le a fejem. - Milyen órád lesz szépfiú? - már megint ez a szépfiú elnevezés. Azért egy picit, ezt még furcsállom. - Miért hívsz szépfiúnak? – kérdeztem meg kacagva. - A hátad mögül kapásból tudnék mondani 5 lányt aki, csorgatja érted a nyálát. Marad. Szépfiú. - Reeendben – hajtottam a hátra a fejem és valóban ott állt minimum három lány, akik messziről figyeltek. - Egyébként kémia. Gyűlölöm. - Ne viccelj. A kémia az egyetlen tantárgy, amit szeretek – háborodott fel. – Mellesleg.. mi ez a jó kedv? - Pozitívan csalódtam az iskolában – mosolyogtam rá. - Ennek örülök – zárta le a témát. Jungkook tűnt fel a semmiből és leült Hoseok mellé. - Gyerekek, utálom a matekot - közölte velünk. - Úgy döntöttem kihagyom. - Lehet, én se megyek be bioszra. - Jimin? – szólított meg Kook. - Hmm? - néztem rá értetlenül. - Te velünk jössz? - Hát nem tudom… - jutottak eszembe, osztálytársam mondatai. Lehet, igaza van de mégis húzott a gondolat hogy mondjak igent. - Ugyaaan... Azt hittem tökös vagy – bokszolt vállba Hope amitől felkacagtam. - Na és hová megyünk? – mentem bele végül. - Ez a beszéd! – tapsolt a mellettem ülő. - Szóljunk a többieknek! - mondta Jungkook, és felpattantunk, hogy elinduljuk keresésükre. Lemaradtam egy picit a fiúktól a folyosón, hiszen nem tudtam merre is kereshetnénk őket ezért csak, mint egy kutya követtem irányukat. Egy terem ajtaját szó szerint berúgta Jungkook, ami valószínűleg Jinék terme lehetett. - Nincsenek itt – lépett ki a teremből Jungkook mint, aki nem is csinált volna semmit. Enyhén elnevettem magam tettén, hiszen tényleg még csak elsős és ennyire kemény. - Szerintem akkor az ebédlőbe lesznek – feltételezte Hoseok majd elindultak a másik irányba. Egy magas nagyobb területű terembe léptünk be ahol vízszintes irányba voltak elhelyezve 4-es asztalok kivéve a jobb sarokban, mert ott két nagyobb asztal volt össze tolva ahol ült 3 személy. - Na, végre hál istennek hogy itt vagytok - sétált hozzájuk Hoseok. - Tán’ nem lógtok? – szólt vissza nevetve a már felismert tag, Jin. - Dehogynem, és nézzétek kit hoztunk – mutatott rám Jungkook. Hátrafordultak székükben, a tagok, akiket felismertem. A szőkeség és Yoongi. - Reméltük is, hogy hozzátok – jelentette ki Rap Monster majd felállt a helyéről. Ahogy összeszámoltam a fejemben magunkat egy valaki hiányzott, de úgy tűnt nem csak nekem. - Hát az a bolond? – kérdezte Kook, kacagva. - Brunyál - válaszolt kérdésére Yoongi.


♦ Hoseok Pov ♦


Jungkookkal előre szaladtunk kicsit, hiszen tudtuk, hogy az új fiú nem igazán ismeri még a sulinkat. Jinék terméhez sietett, és azzal a lendülettel berúgta az ajtót. Hihetetlen milyen nagy képe van ennek a kölyöknek. Egyikünknek se volt elsőbe ilyenre mersze. De ez nem baj, hiszen ezért bírjuk a srácot. Hátra néztem Jiminre. Komolyan mondom nem tudom mi van velem. Nem vagyok meleg. Vagyis... Eddig még nem volt dolgom fiúval. De ahányszor erre a fiúra nézek, olyan érzés fog el, amilyen eddig egyik lány iránt sem. - Nincsenek itt - törte meg gondolat menetem legfiatalabb tagunk. Jimin eléggé elnevette magát mozdulatain, amitől nekem is mosolyognom kellett. - Szerintem akkor az ebédlőbe lesznek - feltételeztem. Azzal a mondattal el is indultunk a másik irányba. Amikor odaértünk 3 tagunk ült ott. - Na végre, hál istennek hogy itt vagytok - sétáltam hozzájuk. - Tán' nem lógtok? - nevetett Jin. - Dehogynem - szólt a maga keménységével Jungkook - És nézzétek kit hoztunk! - mutogatott Jiminre. - Reméltük is, hogy hozzátok - jelentette ki Rap Monster. - Hát az a bolond? - kérdezte Kook. - Brunyál - rántotta meg a vállát Rapmonster. - Ő tudja - hagytam rá. - Törzshely? - kérdeztem tudván, hogy értik mire célzok. - Beavassuk az új fiút? - kérdezte Suga, amire csak egy kacsintás volt a válaszom. - Milyen törzshely? - szeppent meg Jimin. - Nyugi Szépfiú - nevettem rá széles mosollyal. - kövess minket - azzal elindultunk a suli udvara felé. Óvatosak voltunk mert hát nem vagyunk a kedvencei a tanároknak, így igazán figyelnek ránk. Viszonylag zökkenőmentesen ért át mindenki. Elindultunk a suli háta mögött lévő elhagyatott ház felé. Jimin egyedül ballagott hátul. Az arcáról az aggodalom sütött le. Megsajnáltam. Odamentem hozzá egy halvány mosollyal és átöleltem a vállát. - Hé szépfiú - kezdtem - Most hirtelen mi lett a baj? - rám nézett azokkal a hatalmas fekete szemeivel. Azt hittem itt helyben esek össze szépsége miatt. - Semmi...csak... - nyelt egyet. - Csak? - Az egyik osztálytársam mesélt rólatok. - Szeretem a tündérmeséket. - Csak tudod ez már nem az rózsaszín hercegnős mese volt. - Mondjuk ez meglepő - mosolyogtam, mert ismertem a Bangtan hírét. - Mit mondtak? - Hogy ti vagytok a királyok akiket tisztelni kell és aki ellenszegül nektek megbüntetitek. - Királyok? - nevettem fel most már hangosan, amitől ő is vigyorgott kicsit. - Figyelj Szépfiú. Nem vagyunk szentek. Sőt. Elég sokat baromkodunk, törünk, zúzunk, visszaszólunk, és igen volt rá példa hogy összeverekedtünk másokkal, de sose volt egy rossz szavunk se olyanokhoz, akik nekünk nem ártottak. Azt például hogy téged bárki, bármilyen módon bántson ebből a bandából nem hagynám. Egyébként meg egyszer élünk nem? "Király" akarsz lenni, vagy egy elveszett senki, aki meséket ír másokról? - Ez megnyugtató - mosolygott most már teljesen őszintén. Közben odaértünk. - Ez a törzshely? - kérdezte. Rákacsintottam és elengedtem vállát, ami mindeddig karjaim alatt pihent. Jungkook már bent is termett. - Ah, de hiányzott ez - sóhajtott egyet Suga. - Hol a pia? - tért a "lényegre" Rapmon. - Nektek piátok is van? - röhögött ki új tagunk. - Elengedhetetlen Szépfiú - fordultam hozzá.
Az épület 3 részből állt. Két emelet és egy pince. Mindkét emeletén 3 szoba volt, ebből csak egyben volt néhány bútor. Volt még egy üres rész ami feltételezhetően a konyha volt valamikor, és egy fürdőszoba lent és fent is. 
Jin felment az emeletre, majd egy pillanattal később két üveggel tért vissza. Jungkook odarohant hozzá, és mintha hozzá lenne szokva, meghúzta az egyik üveget. Kinevettük. - Jungkook voltál már részeg? - kérdezte az új fiú. - Pff persze - rántotta meg a vállát. - Ömm.. - nevettem ki - Ez esetben tudod hogy nem éri meg iskola időben meginni egy fél üveg vodkát. - Ne piszkálj - legyintett le. Rapmonster is ivott pár kortyot majd körbe ment. Jiminhez ért az üveg, de kicsit elgondolkodott. - Biztos, hogy jó ötlet? Nem lesz baj? És ha visszamegyünk és a tanárok megérzik? És ha valaki feljön és beköp? Vagy egy rendőr.. - Ne agyalj annyit - csillapította le Jin. - Húzd meg - nem kellett sokáig kérlelni. Jungkook önmagába iszogatott egy üveget még húsz perc után is. - Kook élsz még? - nevetett Suga. - Höh? - nézett szét az említett. Rapmonster fuldokolt a nevetéstől. Valószínűleg Jungkook most először részeg. Dúdolászott és táncolt, mint egy idióta, mi pedig egyre hangosabban nevettünk legfiatalabb tagunkon. - Gyerekek ugye ti még józanok vagytok? - mosolygott Jin. - Igen - válaszoltuk egyszerre. - Lassan visszakéne mennünk - szólt Suga. - Már is? Az új fiú körül sem nézett még - mondta RapMon. - Ja - helyeseltem. - Gyere szép fiú körbevezetlek - biccentettem neki. - Aztán csak okosan! - mutatott rám Jungkook szigorúan, a pia által keletkezett csillogással a szemében. A bandát nagyon elszórakoztatta az biztos. Megráztam a fejem majd nevetve intettem Jiminnek, hogy kövessen. Felállt és mellém lépett. - Az alsó emeleten igazából semmi lényeges nincs. Az egyik szobában ágy és fotel. - mutattam be. - Menjünk feljebb - utasítottam. Az egyik hálószobába léptem be. Szekrény és ágy volt bent. A szobához egy terasz is társult.
- Szóval ja. Itt tartjuk a piát az ágy alatt - Jimin leguggolt és kipakolta az ellátmányunk. - Ez rengeteg - nevetett, majd visszapakolt. Egy dobozt húzott ki az ágy alól. - Ez mi? - kérdezte forgatva a dobozt. - Ömm.. Amikor van egy balhénk, valami apró dolgot annak emlékére elrakunk ide. Szép kis gyűjtemény. - Elég sok "balhétok" lehetett. - Nagy részük még Jinről és Rap Monsterékről maradt. - Vágom - tette le a dobozt, majd felállt. A terasz felé indultam ő pedig követett. Kicsit meghökkent amikor látta, hogy nincs rajta korlát. Leültem, lábamat a levegőbe lógatva. - Gyere szépfiú - néztem rá - Ülj le mellém - odalépett és lassan leguggolt, majd leült. Lesütött róla a tériszony és a rettegés. - Nyugi - nevettem - Ha leesel megengedem, hogy belém kapaszkodj - öleltem át ismét a vállát, amitől összerezzent. - Hooo... - nyögött fel. - Most mi van? - Veszélyes - bámult, ajkait eltartva egymástól. "Veszélyes". Nem egészen értettem, hogy pontosan a magasságra céloz, vagy arra, hogy próbálok minél közelebb kerülni hozzá. - És megtudnál birkózni vele? - mormogtam. Közel hajolva hozzá. Már nem a magasság volt a téma. Rám emelte tekintetét, és olyan mélyen nézett a szemembe, hogy pislantani se mertem. Ez a fiú... Teljesen megőrjít. Vállai megfeszültek, száját összezárta. Nyelt egyet, ami ismét mosolyra fakasztott. - Félsz? - kérdeztem. - Most már nem. - csuklott el a hangja. Dobbantásokat hallottam és nevetést. Jimin válláról gyorsan leeresztettem a kezem, és mindketten felugrottunk. RapMon és Jungkook jöttek fel. Kook csak nevetett és valamit motyogott, míg RapMonra támaszkodott. - Haver... Jungkook nagyon leitta magát... Induljatok el vissza én pedig maradok ezzel az idiótával - mondta Rapmon. - Ha kérdezik hol vagy? - Nem tudjátok. Induljatok vissza. - Hát sok sikert... Csá. - ráztam meg szabad kezét. - Sziasztok. - sóhajtott. Azzal lesétáltunk Jiminnel és elindultunk a többiekkel vissza a suliba.

♦ Jimin Pov ♦ 

- Ő tudja… Törzshely? - kérdezte Hoseok a többiek felé fordulva. Állandóan összezavarnak ezekkel az egy szavas kérdéseikkel és mondataikkal. - Beavassuk az új fiút? - kérdezte Suga, tekintetem a két fiúé között cikázott. - Milyen törzshely? – kérdeztem megszeppenve. - Nyugi Szépfiú – nevetett rám Hope. - kövess minket. Azzal elindultunk a suli hátsókijárata felé, át az udvaron és átbújtunk a kerítésen. Lemaradtam tőlük egy kicsit, és fontolgatni kezdtem vissza forduljak e, míg nem figyelnek. Eléggé zavarosak voltak az érzelmeim feléjük, hiszen még csak 2 napja ismerem őket ami valljuk be nem egy sok idő. - Hé, Szépfiú – zökkentett ki gondolatsoromból Hoseok amint átölelte a vállam. Már megint kezdi. Én nem értem mi van ezzel a fiúval, de úgy érzem, szeretne közelebb kerülni hozzám amit nem bánok. - Most hirtelen mi lett a baj? – arcáról az aggodalom jelei sütöttek le, de mégis mosolygott. - Semmi...csak... – nyeltem egy nagyot. - Csak? - Az egyik osztálytársam mesélt rólatok. - Szeretem a tündérmeséket – nevetett. - Csak tudod ez már nem az rózsaszín hercegnős mese volt. - Mondjuk ez meglepő – mosolygott. - mit mondtak? - Hogy ti vagytok a királyok, akiket tisztelni kell és aki ellenszegül nektek megbüntetitek. - Királyok? - nevetett fel most már hangosan. - Figyelj Szépfiú. Nem vagyunk szentek. Sőt. Elég sokat baromkodunk, törünk, zúzunk, visszaszólunk, és igen volt rá példa hogy összeverekedtünk másokkal, de sose volt egy rossz szavunk se olyanokhoz, akik nekünk nem ártottak. Azt például, hogy téged bárki, bármilyen módon bántson ebből a bandából nem hagynám. Egyébként meg egyszer élünk nem? "Király" akarsz lenni, vagy egy elveszett senki, aki meséket ír másokról? – egy pillanatra lefagyott az agyam. Nem hagyná, hogy bántsanak? Ez ismét meglepett. Gyorsan válaszoltam, míg mielőtt több perces csend ült volna közénk. - Ez megnyugtató – mosolyogtam rá. A csapat fiú, akik előttünk sétáltak legalább 5 méterrel, bekanyarodtak egy elhagyatott ház járdájára. - Ez a törzshely? - rám kacsintott és elengedte a vállam. Jungkook volt az első, aki bement. Aztán mindenki sorba belépett a romos házba. - Ah, de hiányzott ez - sóhajtott egyet Suga. - Hol a pia? - tért a lényegre RapMon. - Nektek piátok is van? – röhögtem. - Elengedhetetlen szépfiú – válaszolt kérdésemre Hoseok.  

Az épület 3 részből állt. Két emelet és egy pince. Mindkét emeletén 3 szoba volt, ebből csak egyben volt néhány bútor. Volt még egy üres rész, ami feltételezhetően a konyha volt valamikor, és egy fürdőszoba lent és fent is.

Jin felment az emeletre, majd egy pillanattal később két üveggel tért vissza. Jungkook odarohant hozzá, és mintha hozzá lenne szokva, meghúzta az egyik üveget. Felnevettünk.

- Jungkook voltál már részeg? – kérdeztem meg tőle, de már alig állt a lábán. - Pff persze - rántotta meg a vállát. - Ömm.. – nevette ki a mellettem ülő. - Ez esetben tudod, hogy nem éri meg iskola időben meginni egy fél üveg vodkát. - Ne piszkálj - legyintette le Rap Monster is ivott pár kortyot miután kivette nagy nehezen a legfiatalabb kezéből majd körbe adta. Hope átnyújtotta az üveget, majd egy pillanatra elgondolkoztam mit is csinálok. - Biztos, hogy jó ötlet? Nem lesz baj? És ha vissza megyünk, és a tanárok megérzik? És ha valaki feljön és beköp? Vagy egy rendőr.. – fakadtam ki teljesen jogosan. - Ne agyalj annyit – csillapított le Jin. - Húzd meg – nem kellett kétszer mondania azonnal vissza is adtam Jungkooknak aki örömmel el is vette. Kicsit marta a torkom és elég keserűnek éreztem főleg így tisztán. Kooknál még mindig ugyanaz a pia volt 20 perc után is. - Kook élsz még? - nevetett Suga. - Höh? - nézett szét az említett. Rap Monster, Jinnel összeborulva sírt a nevetéstől. Valószínűleg most részeg először. Dúdolászott és táncolt egy magában, mi pedig egyre hangosabban nevettünk legfiatalabb tagunkon. - Gyerekek ugye ti még józanok vagytok? - mosolygott Jin és mindenkin végig nézett. - Igen - válaszoltuk egyszerre. - Lassan vissza kéne mennünk - szólt Suga karórájára nézve. - Már is? Az új fiú körül sem nézett még - mondta Rapmon rám kacsintva. - Ja – helyeselte Hope. - Gyere, szép fiú körbevezetlek - Biccentett. - Aztán csak okosan! - mutatott Hopera Jungkook szigorúan. Felém intett Hoseok hogy vele tartsak és így is tettem. - Az alsó emeleten igazából semmi lényeges nincs. Az egyik szobában ágy és fotel – mutatott be. - menjünk feljebb – utasított és elindult felfelé a lépcsőn. Az egyik hálószobába lépett be. Egy ócska, ódivatú szekrény és ágy volt bent. - Szóval, ja. Itt tartjuk a piát az ágy alatt – Leguggoltam és kipakoltam a minimum 11 piás üveget. - Ez rengeteg - nevetettem, és visszapakoltam. Egy másik tárgyhoz ért a kezem majd kihúztam. Egy doboz volt. - Ez mi? – kérdeztem és megforgattam a dobozt van e rajta valami írás vagy akármi. - Ömm.. Amikor van egy balhénk, valami apró dolgot annak emlékére elrakunk ide. Szép kis gyűjtemény. - Elég sok "balhétok" lehetett. - Nagy részük még Jinről és Rapmonsterékről maradt. - Vágom – visszatettem a dobozt majd felálltam. Most vettem észre, hogy a szobához egy teraszféleség is társult. Ahogy közelebb sétáltam megláttam, hogy nincs rajta korlát. Teljesen beparáztam mivel eléggé tériszonyos vagyok, akármennyi méterről is legyen szó. Hoseok leült és lelógatta a lábát a levegőbe. - Gyere szépfiú – nézett rám válla fölött. - Ülj le mellém – nem akartam megsérteni ezért lassan oda sétáltam és óvatosan leguggoltam mellé és leültem. - Nyugi – nevetett ki - Ha leesel, megengedem, hogy belém kapaszkodj – kösz, mondtam magamba. Átölelt ismét, amitől kicsit összerezzentem és közelebb húzódtam hozzá. - Hooo.. - Most mi van? - Veszélyes.. – letekintettem. - És meg tudnál birkózni vele? - morogta majd egészen közel hajolt hozzám. Szívverésem hirtelen a triplájára nőtt, azt hittem elájulok. Ennyire közel még egyetlen egy fiúval se kerültem. Még gyönyörűbbnek láttam az apró bőrhibáival együtt, amiket most tökéletesen láttam. Vállaim megfeszültek és eddig fel sem tűnt, hogy nyitva volt a szám,ezért gyorsan becsuktam. Nyeltem egy nagyot. Teljesen zavarba hozott, de egy pillanatra se vettem le tekintetem az övéről. - Félsz? – kérdezte. - Most már nem - csuklott el a hangom. De gáz. Most már biztos rájött, hogy meleg vagyok. Dobbantásokra és nevetésre lettünk figyelmesek. Kezét gyorsan levette vállaimról és mindketten felpattantunk. Egy pillanatra elfelejtettem hol is állunk ezért kicsit összerezzentem. Rapmon és Jungkook jött fel. - Haver... Jungkook nagyon leitta magát... Induljatok, el vissza én pedig maradok ezzel az idiótával. – mondta a józan. - Ha kérdezik hol vagy? - Nem tudjátok. Induljatok vissza. - Hát sok sikert... Csá. – rázott kezet vele Hope. - Sziasztok - sóhajtott. Lesétáltunk a földszintre a többiekhez és elindultunk vissza a suliba. Őszintén semmi kedvem nem volt visszaülni a padok közé. Úgy érzem most közelebb kerültem hozzájuk egy kicsivel. Egyenlőre nem tudom hova tenni J-Hope érzelmeit, de még az enyéimet sem. Alig tudok róla valamit, de idővel ez sem lesz így szerintem.