- Felhívlak később - mosolygott rám halványan. Hihetetlen mennyire meg tud nyugtatni a mosolyával. - szeretlek Hobi - súgta. - Én is szeretlek - öleltem meg most én, majd egy utolsót intve belépett a házukba, mire én is a miénkbe. Anya a konyhába idegesen tevékenykedett, apa pedig a nyakkendői között kutatott. Basszus. A vacsora. Teljesen kiment a fejemből.
- Hoseok, készülődj! - utasított apa, azzal elindultam a szobámba és magamra kaptam szmokingom. Leérve a nappaliba már anyáék is felöltözve várták vendégeinket. A kanapén ülve beszélgettek, majd lesétált Ji Woo is, csinos vörös ruhában. Szokás szerint gyönyörű volt. A csengőnk hangjára hirtelen felugorva anya az ajtóhoz sietett. Megigazította magán ruháját, hátra tekintett, majd széles mosollyal ajtót nyitott. Végig mértem a családot, ám amikor megpillantottam az ismerős fekete fürtöket, megállt a testemben a vér keringés. Kikerekedett szemekkel figyeltem a padlót bámuló fiút. Szemem sarkából láttam, ahogy Ji Woo rám mered. - Jimin - szólítottam fél hangosan, mire alsó ajkát beharapva rám emelte tekintetét. - szia! - Ismeritek egymást? - mosolygott apa szélesen, miközben üdvözölte szerelmem szüleit. - Ömm.. Aha.. - motyogtam. Hogy a francba történhet ez meg? Jimin ezt tudta? - Gyertek, üljetek le! - vezette vendégeinket az asztalhoz anya. Jimin és Ji Woo között foglaltam helyet, velem szemben Jimin anyukája, mellette a férje és az én anyukám, apa pedig az asztalfőnél ült. Miközben egymást szórakoztatva mesélték a közös élményeiket, vagy épp magukról meséltek, Jiminnel hosszú pillantásokat váltottunk. Hihetetlenül jól állt neki a szmoking. A lába megállás nélkül remegett az asztal alatt. Kezemet, minden feltűnés nélkül combjára simítottam, mire megfeszült és remegése abbamaradt. Sóhajtott egyet,mire levettem róla a kezem. Arcáról lesütött a rettegés. A körülöttünk lévő öt ember között hangos nevetés tört ki, miközben nem figyeltünk. - Jól van, jól van - állt fel nevetve anya - kezdjük el a vacsorát jó? - azzal elkezdte mondani az asztali köszöntőt. Szívem egyre gyorsabban kezdett verni. Talán most lenne rá alkalom, hogy elmondjuk, hogy...
- Valaki szeretne esetleg valamit még mondani? - nézett körbe anya. - Hát ha nem, akkor jó étvágyat! - azzal lassan mindenki elkezdett leülni, csak én nem mozdultam. Mikor Jimin már remegő térdekkel próbált leülni, megszorítottam csuklóját, ezzel megakadályozva mozdulatát. - Nekem lenne egy bejelenteni valóm.. - dörzsöltem meg a tarkóm. Jimin és Ji Woo kikerekedett szemekkel bámult rám. - Hoseok erre semmi szükség.. - súgta felém nővérem, de nem figyelve rá, felsóhajtottam és elkezdtem. - Anya... Apa... Sose gondoltam, hogy egyszer ez lesz. Tudom mennyi mindent megtettetek értem és tudom, hogy az a minimum, hogy őszintén állok ki elétek, mindent felvállalva. Félek a reakciótól és talán amint kimondom meg fogom bánni, de már nem kezdhetem újra... - mondtam felváltva nézve szüleimre. - Fiam, még is mit akarsz mondani? - nézett rám anya értetlenül. Másodpercekig meredtem rá, kissé talán meggyötört arccal, azzal felsóhajtottam és Jimin ujjai közé helyeztem az enyéimet. - É-én Me-meleg vagyok - szorítottam össze szememet, mire teljes némaság telepedett le a házban. Egy lélegzet vételt is alig lehetett hallani. - Hoseok, ez nem vicces. Üljetek le! - rázta meg a fejét anya. - Komolyan mondom... - szorítottam meg még jobban a mellettem álló kezét. - Ez nem igaz - nevetett keservesen anya. Reménykedett, hogy csak egy rossz poénnak szánom. Jimin apukája hatalmasat sóhajtva hajába túrt. - NEM CSINÁLHATOD EZT FIAM! EZ NEM NORMÁLIS! TE EGY BETEG EMBER VAGY! - állt fel a helyéről, szemembe nézve ordítva. Rátámaszkodott az asztalra és mélyeket szívott a szobában fogyni kezdő levegőből. A szívem teljesen összeszorult. Gombóc telepedett a torkomba. Anya a hajába túrt, majd rávágott egyet az asztalra és nagy köröket kezdett írni a házban. - Te tudtál erről? - nézett mogorván Jimin anyukájára férje. - Ne haragudj... - nyelt egy hatalmasat - nem tudtam, hogy hogyan... - kezdett magyarázkodni, ám nem fejezte be. - NEM CSINÁLHATOD EZT VELEM TE IDIÓTA! MIVEL ÉRDEMLEM EZT? MIÉRT VELEM TÖRTÉNIK EZ? - csapkodott a házban minden szilárd dolgot, de amikor egy elég drága váza a kezébe akadt Ji Woo felállt és gyorsan elvette tőle még mielőtt a földhöz vágta volna. - Na jó... Mi most akkor azt hiszem elmegyünk - állt fel szerelmem anyukája megragadva a kezét és elhúzta mellőlem. Édesapja lesokkolva utánuk indult és szó nélkül nyitották ki bejárati ajtónkat. Jimin kétségbeesett szemekkel nézett rám. Én is rámeredtem, majd mire elindultam volna felé becsapódott az ajtó. Anya helyet foglalt a fotelben és térdére támaszkodva hajába markolt. - FELFOGTAD HOGY MIT MŰVELSZ? TÖNKRETESZED AZ ÉLETEDET! - minden egyes szavára egyre jobban rándult össze a gyomrom, és nem is törődve arcomon legördülő könnycseppjeimmel, csak arra gondoltam, hogy ennél jobban még sose gyűlöltem magam. Végül a dühöngésből anya is sírásba fogott. Ordított és bőgött. - Édesem nyugodj már meg.. Annyira nem szörnyű... - ült mellé apa, hátát simogatva. - NEM SZÖRNYŰ? EZ SIRALMAS! NEM ÉRTED MIRŐL BESZÉL? - förmedt rá apámra. A lábaim már alig tartottak, amikor anya felállt és felém indult. Gyűlölet sugárzott a szeméből. - Ez a hülye gyerek vitt bele ebbe mi? - sziszegett ökölbe szorított kézzel. - Ne beszélj róla így! - emeltem fel a hangom most már én is. Egész testembe remegtem. Könnyek zuhantak át az egész arcomon. - Ebben a házban úgy beszélek ahogy akarok. Megértetted te szerencsétlen? - húzta össze a szemét fintorogva - Takarodj el innen! - tartotta bent a lélegzetét. Mit mondott? Elküldött? A saját anyám? Sötét foltok telepedtek a szemem előtt. Tudtam, hogyha nem ülök le, hamar el fogok ájulni. - SÜKET VAGY? TŰNJ MÁR INNEN! - azzal felrohantam a szobámba és egy utazó táskát előkeresve minden kéznél lévő ruha darabot beledobáltam. Rátámaszkodtam a teletömött utazómra és hangos sírásba kezdtem. Sose éreztem ekkora fájdalmat. Ji Woo nyitotta ki az ajtómat és mellém térdelt. - Hoseok... Nyugi... Shhh - próbált lenyugtatni, de gesztusától csak még hangosabb sírásba kezdtem és szorosan magamhoz öleltem. - Ígérem, hogy lenyugtatom... - nyomott egy puszit a homlokomra. Lassan kiszakadtam karjai közül és elindultam lefele. Megálltam az ajtó előtt és mély levegőt véve kiléptem azon. A szemben lévő ház felé indultam, majd az ajtóra borulva heves kopogásba kezdtem. Körülbelül ötödjére dübögtem az ajtón amikor szerelmem édesanyja nyitott ajtót. - Hoseok... - lepődött meg - Hoseok ne sírj! - ahogy kimondta a nyakába ugrottam, amitől teljesen ledöbbent, de lassan megölelt ő is. - Gyere be - szakadt ki az ölelésemből, majd elvette a cuccom és leültetett a fotelbe. Nem láttam se Jimint, se az apját. - Minden rendben lesz. Nyugalom... - simogatta hátamat kedvesen. - Jimin! Gyere le kérlek! - kiabált fel az emeletre. Szóval itthon van. Semmire se vágyok jobban, mint hogy karjaim között tarthassam.
Pár pillanat múlva lassan lesétált a lépcsőn. - Igen anya? - meredt a padlóra, majd ahogy kicsit feljebb esett a tekintete meglátva engem felém kezdett futni, majd én is felálltam és karjai közé zuhantam. - Hoseok! Jézusom rendben vagy? - szorított magához a lehető legjobban. Könnyeimmel eláztattam pólóját, de ő mit sem törődve azzal nem engedett az ölelésén. - Szeretnél nálunk aludni? - mosolygott kedvesen rám anyja, amire elválva Jimintől lassan bólogatni kezdtem. Szerelmem maga felé fordította a fejem és egy lassú csókba hívott. - Gyere fel - fogta meg a kezem és a szobájába vezetett. Becsukta az ajtót és leültetett az ágyára. - Minden rendben? - simított végig arcomon. - Semmi nincs rendben Jimin - szipogtam magam elé. - Csak... Kérlek... Soha ne hagyj magamra. Ígérd meg, hogy nem hagysz el soha. Könyörgöm... -Nem foglak Hobi. Soha - ahogy kimondta arcomról letörölte a könnycseppeket és helyükre apró puszit lehelt. Szemébe nézve teljes forróság járt át az egész testemen és vad csókkal köszöntem meg neki. Nyelvét megtáncoltattam, majd teljesen magamhoz szorítottam megfeszült testét.
♦ Jimin Pov ♦
Megálltunk a bejárati ajtónk előtt, utolsó simításként megigazította apa a nyakkendőjét anya pedig a ruháját majd a csengőre nyomott. Még most lenne időm visszafordulni. Nem akarok részese lenni a szülei kiakadásának. Alig telt el fél perc, amin átfutottak gondolataim már nyílt is az ajtó. - Sziasztok! – köszöntött minket Hoseok édes anyja, akinek meglepően vékonyka hangja volt. Lehajtottam a fejem és úgy léptünk be a házba. Pulzusom az egekbe szökött, amikor megszólított nevemen Hobi. - Jimin – beharaptam ajkaim és félénken ráemeltem a tekintetem. - szia! – még mielőtt visszaköszöntem volna apja szakított félbe. - Ismeritek egymást? – mosolygott ránk miközben kezet fogott apámmal. - Ömm.. Aha.. – motyogta Hobi apjára nézve majd ismét felém fordult. Nem tudom, mit kellene ilyenkor szólnom, csak aggódó tekintettel néztem rá. - Gyertek, üljetek le! – vezetett minket édesanyja az asztalhoz. Ekkor vettem észre, hogy Ji Woo is itt van, aki asztal túlsó szélére ült majd balra mellé Hobi és végül én ültem le a székre. Előttem apa ült majd mellette anyám akivel Hobi volt szembe, anyum mellett a két testvérpár édes anyja az asztalfőnél pedig apjuk ült. Miközben a felnőttek egymást szórakoztatva meséltek közös élményeket és rólunk szóló történeteket én addig Hoseokkal hosszú pillantásokat váltottam, Ji Woo pedig üres tekintettel bámult maga elé. Amint halkult a kacarászás, lábaim remegésbe kezdtek a rettegéstől, amire Hobi keze a combomra simított. Sóhajtottam egy nagyot, és levette kezét rólam. Iszonyatosan rettegtem. A körülöttünk lévő 5 ember hangos nevetésben tört ki ismét és még Ji Woo is. - Jól van, jól van – állt fel nevetve Hobiék édesanyja. - kezdjük el a vacsorát jó? – felálltunk mi is, s azzal elkezdte mondani az asztali köszöntőt. - Valaki szeretne esetleg valamit még mondani? - nézett körbe. - Hát, ha nem, akkor jó étvágyat! – lábaim ismét remegésbe kezdtek mikor már mindenki lassan helyet foglalt Hobi megszorította a csuklóm, hogy talpon maradjak. - Nekem lenne egy bejelenteni valóm.. – kikerekedett szemekkel fordultam felé, ahogy Ji Woo is tette. Ugye nem most.. - Hoseok erre semmi szükség.. – súgta felé nővére, amit meg sem hallva felsóhajtott és elkezdte. - Anya... Apa... Sose gondoltam, hogy egyszer ez lesz. Tudom mennyi mindent megtettetek értem és tudom, hogy az a minimum, hogy őszintén állok ki elétek, mindent felvállalva. Félek a reakciótól és talán amint kimondom meg fogom bánni, de már nem kezdhetem újra... – azt hittem már majd kiugrik a szívem a helyéről, amikor abba hagyta beszédét. Édesapámra néztem, aki felhúzott szemöldökkel meredt szerelmemre. - Fiam, még is mit akarsz mondani? - nézett rá anyja értetlenül. Másodpercekig meg sem szólalt senki, mire aztán talán összeszedte bátorságát Hobi és ujjaim közé helyezte az övéit. - É-én Me-meleg vagyok - és kimondta. A kis izzadtság cseppek pedig lefolytak a halántékomon egészen a nyakamig. Teljes némaság telepedett le a házban. Lehajtott fejjel álltam szerelmem mellett még mindig összekulcsolt kézzel. - Hoseok, ez nem vicces. Üljetek le! – szólalt meg az anyja. - Komolyan mondom... – szorította meg még jobban a kezem. - Ez nem igaz - nevetett fel keservesen anyja, amire felemeltem a fejem és ránéztem apukámra ki nagyot sóhajtva a hajába túrt. - NEM CSINÁLHATOD EZT FIAM! EZ NEM NORMÁLIS! TE EGY BETEG EMBER VAGY! - állt fel a helyéről, Hoseok szemeibe nézve. Rátámaszkodott az asztalra és mélyeket szívott a szobában fogyni kezdő levegőből. Szavaitól összeszorult a gyomrom és a szívem is. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ki lesz akadva. Szemem sarkából apjára tekintettem, aki különösképp nem volt kiakadva helyzeten ezzel ellentétben Ji Woo az a tenyereibe temette az arcát bátyja vallássa miatt. - Te tudtál erről? – szólalt meg apukám, amire visszafordítottam a tekintetem rájuk. - Ne haragudj... - nyelt egy hatalmasat anya. - nem tudtam, hogy hogyan... - kezdett volna magyarázkodni, de nem tudta befejezni. - NEM CSINÁLHATOD EZT VELEM TE IDIÓTA! MIVEL ÉRDEMLEM EZT? MIÉRT VELEM TÖRTÉNIK EZ? – kezdett el csapkolózni édesanyja amire Ji Woo mellé ugrott és elvette tőle a porcelán vázát, amit már készült volna földhöz vágni. Apja is mellé lépett és karjai közé fogta a nőt. - Na, jó... Mi most akkor azt hiszem, elmegyünk – állt fel anya a helyéről és mellém lépve megragadta a karom és elhúzott Hobitól. Apa is utánunk indult és szó nélkül nyitotta ki anyám, bejárati ajtójukat. Kétségbeesett szemekkel hátrafordultam szerelmemre, aki megindult felém, de apum akkor már becsukta mögötte az ajtót. Anya magával vonszolt egészen bejárati ajtónkig. Beléptünk a házba és vérbe fagyott arccal apámra néztem, aki megindult felém. - NORMÁLIS VAGY TE? AZ EGYETLEN FIAM VAGY PARK JIMIN! – rázott meg a vállamnál fogva. Pár percig a szemeimbe nézett dühösen, amitől már könnyek szöktek a szemembe. Sóhajtott egy nagyot és magához húzott, hogy megöleljen, amit egyszerűen nem tudtam hova tenni. Válla fölött anyára tekintettem, aki csak elmosolyodva nézte a jelenetet. – Nem tudom elhinni Jimin. Te fiú vagy.. a fiam.. és.. ááhh.. – fogott ismét a vállamnál. Könnyeimet már csak hagytam, hogy lefolyjon arcomon, amit apa észre véve letörölte az utolsót, szemem sarkából. Ránéztem és már nem az a dühös arc nézett vissza rám, ahogy 5 perccel, ezelőtt hanem az elfogadó és beletörődő apai tekintet. Elmosolyodott és újra magához szorított. Sírásom most még jobban felerősödött és végül anya is mellénk lépett, hogy átöleljen bennünket. – Gyere fel Jimin mutatok neked valamit – s azzal felvezetett hálószobájukba, anyumat lent hagyva a nappaliban. – Ülj le – paskolta meg az ágyat maga mellett majd az üveges szekrény ajtaját elhúzva egy albumot vett a kezébe. A borítóján az ő neve volt rajta valamit egy nagy, rajzolt pillangó. Kinyitotta és egy olyan képnél hagyta abba a lapozást, amin számomra két ismeretlen fiú állt egymást átölelve. – Felismersz? – nézett rám mosolyogva apa. Jobban odahajoltam a képhez és jobb oldali fiú arcvonásai valóban hasonlítottak az övére, de a mellette állót, gyereket akkor sem tudtam ki lehet. Kérdően ránéztem, mivel egyáltalán nem értettem miért is mutatja meg ezt nekem. – Az ott mellettem pedig Hoseok apja – felhúztam a szemöldököm amint kimondta szerelem nevét, majd beazonosítottam az apja arc vonásait a képpel összehasonlítva. Teljesen ugyanúgy nézett ki mint Hoseok, nem is értem először hogy nem vettem észre. Szóra nyitottam a számat, de egy hang se jött ki rajta. - Jimin! Gyere, le kérlek! – hallottuk meg édesanyám hangját. Meggyötört arccal apára néztem, aki még mindig mosolyogva nézett vissza rám. - Később majd megtudsz mindent. Most, menj... – bökött fejével az ajtóra. Felálltam és lassan lesétáltam a lépcsőn. - Igen anya? – meredtem a padlóra. Nem válaszolása miatt felemeltem a tekintetem és Hobit láttam meg a kanapén ülve. Azonnal odafutottam hozzá, és de amint felállt a karjaim közé zuhant. - Hoseok! Jézusom rendben vagy? – szorítottam magamhoz a legyengült testét. Pillanatok alatt elsírta magát, amitől már eláztatta a pólómat, de mit sem törődve ezzel nem engedtem el karjaim közül. - Szeretnél nálunk aludni? – szólalt meg anya kedvesen. Hobi magától elvált karjaim közül és válaszul bólogatni kezdett. Arcát magam felé fordítva ajkaira csókoltam mit sem törődve anyummal, akit szemem sarkából láttam, ahogy hatalmas mosolyra húzza a száját. - Gyere fel – fogtam meg a kezét és szobámba vezettem, és leültettem ágyamra. - Minden rendben? – letérdeltem elé és kezemmel végig simítottam arcán. - Semmi nincs rendben Jimin - szipogta maga elé. - Csak... Kérlek... Soha ne hagyj magamra. Ígérd meg, hogy nem hagysz el soha. Könyörgöm... - Nem foglak Hobi. Soha – válaszoltam azonnal. Annyira szörnyű volt őt így látni. Sírásától már majdnem eltört nekem is a mécses. Szemeivel mélyen az enyémbe nézett és egy vad csókkal magához húzott az ágyra. Átölelte a felsőtestem és teljesen magához szorított. Szeme sarkából még lefolyt egykét könnycsepp. Elválva ajkaitól mellé feküdtem és átöleltem. - Mi történt..? - Anya.. minden hozzá vágott a fejemhez.. és kiabált és.. – szipogott – és azt mondta, hogy tönkreteszem az életem.. – szavai sokként értek. Szótlan maradtam és fölé tornyosultam a combjaira ülve. - Hobi.. Nekem te vagy a mindenem és nyugodj, meg kérlek, nem rontod el az életed.. - Tudom Jimin, csak annyira rossz hogy a saját anyám száműzött az otthonomból. - Száműzött? – húztam fel a szemöldököm. Nem szólt semmit csak elfordította a fejét tőlem és lehunyta a szemeit. Jobbnak láttam inkább leszállni róla. Mellé feküdtem és nyakára puszilva átöleltem. Bárcsak meg tudnám értetni az anyukájával, hogy nem olyan rossz ez, mint hiszi. Bárcsak el tudnám neki mondani, hogy mennyire szeretem a fiát, és hogy minden erőmmel azon leszek ezen túl, hogy boldoggá tegyem. De nem tehettem meg. Mozdulatlanul így feküdtünk egészen addig, amíg az ablakon már nem sütött be a nap. Lassan felálltam Hobi mellől és ágy túlsó oldalára sétáltam. Szemei lecsukva voltak és édesen szuszogott. Elaludt. Az ablakomhoz léptem, hogy elhúzzam a függönyöm. Ez után lesétáltam a konyhába, hogy egyek valamit, mert már megölt az éhség. Meglepődésemre anya még fent volt és a konyhába tevékenykedett. - Anya te meg mit csinálsz ilyenkor? – suttogtam. - Főzök. Nektek – mosolyodott el. - Nekünk? –
- Igen. Holnap nem leszünk itthon mert elmegyünk egy kicsit wellnessezni, úgyhogy holnap ketten lesztek – húztam még nagyobb mosolyra száját. Lassan visszamentem az emeletre és lefürödtem majd Hobi mellé visszabújva szorosan magamhoz öleltem és magunkra húzva a takarót, elaludtam. Egy puha kéz simításaira ébredtem és lassan kinyitottam szemeim. Hoseok mosolygós arca nézett vissza rám amitől forróság öntötte a mellkasom és én is elmosolyodtam. Kezét leemelte rólam és derekamra tette majd magához húzott és a fülembe súgta: - Jó reggelt szerelmem – annyira jólesett, hogy itt volt velem. Itt ébredt mellettem, hogy ő volt az első akit láttam amint kinyitottam szemeim. Sosem éreztem még ekkora örömöt és boldogságot. Ráadásul csak ketten voltunk itthon ami még jobban fokozta az örömöm. - Neked is – csókoltam ajkaira, s azzal magára rántott.
Combjára ültem és heves csókolózásba kezdtünk majd kezével pólómat feltűrve hátamat kezdte simogatni. Bal kezemmel a párnán támaszkodtam meg feje mellett meg míg jobb kezemmel pedig oldalán simítottam végig. Felsőmet aljánál megfogva lehúzta rólam azt, amitől ajkainkat kénytelenek voltunk elszakítani egymástól. Félmeztelen testemet, ujjaival végig járta majd egy kicsit megemelkedve fölötte, nadrágomon keresztül férfiasságomra simított. Csókunkba belesóhajtva tovább folytatta játékát és kigombolta nadrágom. Ezután visszaültem rá de már nem a combjára hanem nemességére. Csipőjét megemelve erősebben értek egymáshoz tagjaink amitől újra ajkaira tapadtam. Lassú tempóban vonaglott alattam ezt követően. Tetszett, hogy a múltkorival ellentétben most én voltam felül és úgy vettem észre, hogy ezen nem is akar változtatni. Pólója alá nyúltam és végig simítottam kockás hasfalán. Maga mellé lökött és levette saját magáról a felsőjét amit nem bírtam tétlenül végig nézi és nadrágját megfogva lehúztam róla azt majd vissza másztam fölé. Nyakam köré fonta kezeit és mélyen a szemeimbe nézett. Szóra nyitotta volna a száját de nem hagytam neki ezért megcsókoltam ismét. Utat törtem szájába és nyelvét megtáncoltatva mélyítettem el azt. Alul már kezdett egyre jobban fogyni a hely ami már enyhén fájt is ezért elválva ajkaitól levettem magamról a nadrágot. Bokszerjére simítva felnyögött egy kicsit amitől elmosolyodtam majd újra és újra megtettem ezt amitől már a paplant kezdte el maga mellett szorongatni. Lassan kezdtem elveszteni a józan eszem mert bokszerjéből kihúzva férfiasságát végig nyaltam rajta amire kikerekedett szemekkel felemelte a fejét és rám nézett. Szeme láttára újra megtettem ezt mitől hatalmasat nyögve vissza tette fejét a párnára. Bátorságot merítve rámarkoltam és az egész méretét bekaptam amitől már vergődött alattam az élvezettől. Egy darabig még kényeztettem ajkaimmal és nyelvemmel, majd fölé hajolva loptam tőle egy csókot. Lábai közé furakodtam majd lehúztam magamról és róla is az utolsó textilt és egy ujjamat bejáratába csúsztattam. Ismét felnyögött egy nagyot amitől még jobban felpumpálva bennem az adrenalint belé helyeztem a második ujjam is. Kaján mosollyal az arcomon néztem végig ahogy élvezte az ujjaim munkálkodását magában. Kihúztam belőle ujjaim amire ismét felemelte fejét és lihegve rám tekintett. - Szeretlek – mondtam, s azzal belé csúsztattam férfiasságom és fölé tornyosultam. Szerelmem lehunyt szemekkel feküdt mozdulatlanul alattam majd jobb kezemmel magam felé fordítottam arcát és ajkaira csókoltam amit viszonzott. Nem tudom mennyire fáj neki hogy belé hatoltam de nem volt túl szűk amitől mozoghattam volna de féltem, hogy fájna neki. Mintha meghallotta volna gondolatsorom megemelte csípőjét amitől még beljebb csúsztam benne és mozogni kezdtem. Eszméletlen érzés volt ahogy magam körül éreztem őt. Fenekemre szorított és teljesen magához húzott amitől belőlem is kijött egy nagyobb nyögés. Gyorsabbra véve a tempóm egyre jobban közeledtünk a véghez amit egyáltalán nem szerettem volna. - Gyorshha…aaah.. baaan – lihegte. Utasítására még nagyobbakat lökve rajta előtört mindkettőnk orgazmusa és már alig bírtunk magunkkal. Kulcscsontját kezdtem el puszilgatni majd a nyakán kezdtem el szívni egy kisebb bőrfelületet, majd áttértem a hasára és ott folytattam bőre szívását. Majd egy hatalmasat lökve rajta ívbe feszült a háta. Azt hiszem eltaláltam azt a pontját amit már ő is meglelt bennem. Ugyanolyanokat lökve rajta, torkán hangosabbnál hangosabb nyögések lepték be a szobát, végül hasfalára élvezett én pedig belé, pont egyszerre. Magához húzott és kezét hátamon összekulcsolva megcsókolt. - Szeretlek Park Jimin – húzta mosolyra száját. - Én is szeretlek Jung Hoseok – lihegtem szája elé.
♦ Hoseok Pov ♦
Elvált ajkaimtól majd mellém feküdt.
- Mi történt...? - kérdezte érdeklődőn. Érezve, hogy mellettem van, a gombóc a torkomból kezdett szerte oszlani és ismét csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire gyönyörű ez a fiú. - Anya... Mindent hozzávágott a fejemhez... És.. - szipogtam - azt mondta, hogy tönkreteszem az életem... - szavaim után pár pillanatig Jimin csöndben feküdt mellettem, majd fölém tornyosulva combomra ült. - Hobi... Nekem te vagy a mindenem és nyugodj meg kérlek, nem rontod el az életed. - Tudom Jimin, csak annyira rossz hogy a saját anyám száműzött az otthonomból - szipogtam az utolsókat. - Száműzött? - húzta fel a szemöldökét, amire nem válaszolva elfordítottam a fejem és szemeimet lehunytam. Leszállt rólam, majd mellém feküdve átölelt, aztán homlokomra puszilt. Annyira gyengének éreztem magam. Karjai között eddig feszes testem teljesen elgyengült és végül elnyomott az álom.
Teljesen kipihenve ébredtem fel szerelmem mellett. Borzos haja kissé elnyomott arcába lógott. Letúrta magáról a takarót, így kilátszott felgyűrt pólója alól jól kidolgozott hasa. Egyszerűen imádom. Imádom hogy ilyen könnyen elfeledtet velem mindent és imádom, hogy teljes mértékben az enyémnek mondhatom a nehézségek ellenére is. Arcán végig simítottam mire felpattant a szeme. Halványan mosolyogtam rá, majd visszamosolygott és szorosan magamhoz húztam. - Jó reggelt szerelmem - súgtam a fülébe. - Neked is - csókolt meg, majd apró csókjára magamra rántottam. Azt akarom, hogy teljesen, mindenhogy a magáévá tegyen. Combomra ült, majd heves csókolózásunk közben feltűrtem a pólóját és hátát kezdtem simogatni. Fejem mellett megtámaszkodott bal kezével, míg jobb kezével oldalamat kezdte simogatni. Leszedtem róla a pólóját, aztán ujjaimmal végig jártam csupasz felső testét. Visszatért ajkaimhoz, és egy kicsit megemelkedve rajtam, nadrágján keresztül férfiasságára simítottam, amitől egy apró sóhaj hagyta el torkom. Folytatva játékom kigomboltam a nadrágját. Ez után ráült nemességemre, és csípőmet megemelve tagjaink erősebben érintették egymást. Lassú tempóban mozogtam alatta, egyre szűkebbé téve így nadrágomban a helyet. Pólóm alá simított, majd magam mellé fektettem és lekaptam magamról azt, míg ő a nadrágomat szedte le rólam, lehajítva ágya mellé. Vissza mászott fölém, amiből éreztem, hogy most nem fogja hagyni, hogy én legyek a dominánsabb fél. Szóra nyitottam a szám, de mielőtt bármit mondhattam volna, ajkaimra tapadt. Egy pillanatra elválva attól lerántotta magáról nadrágját, majd boxeremen keresztül rásimított férfiasságomra. Apró nyögést váltott ki belőlem, amitől pimasz mosoly tapadt az arcára és újra meg újra megismételte mozdulatait, ezzel teljesen megkínozva engem. Hátra szorítottam a fejem és a paplanba markoltam. Kiemelte nemességem a bokszeremből, azzal nyálas, puha nyelvét éreztem végig szaladni rajta, amire meglepetten, kissé kikerekedett szemekkel ráemeltem a fejem, mire megismételte előbbi mozdulatát. Lehunytam a szemeimet, majd ismét hátra szorítottam a fejem. Apró nyögéseim töltötték be a szoba csöndjét. Hirtelen rámarkolt egész méretemre és bekapta azt. Egyre hangosabban élvezve vergődten alatta, míg nem abbahagyta és felmászva hozzám lopott tőlem egy csókot. Lábaim közé furakodott és leráncigálva magáról alsóját, egyik úját bejáratomhoz csúsztatta. Megint csak felnyögtem, mire még egy úját belém helyezte. Néhány pillantást vetve rá láttam, mennyire tetszik neki, hogy így élvezem kényeztetését. Kihúzta belőlem ujjait, majd felemeltem a fejem. - Szeretlek - lihegte, és már belém is csúsztatta lüktető tagját. Feszítő fájdalom járta át az egész testemet. Lehunyt szemekkel feküdtem alatta mozdulatlanul. Arcomat maga felé fordította és lassan megcsókolt. Nem mozdult bennem, így megemelve csípőmet rábírtam, hogy hatoljon beljebb. Mozogni kezdett. Elképesztő érzés futott végig rajtam. Nyögtem alatta párat, amikre egyre nagyobbat és nagyobbat mozdított csípőjén. - Gyorshha...aaah...baaan - lihegtem. Hallgatva rám még nagyobbat lökött rajtam, amitől mindkettőnk orgazmusa előtört. Nyögésekkel jelezte, hogy mennyire élvezi, majd kulcscsontomat kezdte csókolgatni, aztán nyakamat kezdte erőteljesen szívni, majd hasamon is folytatta, kisebb nyomokat hagyva. Megint egy hatalmasat lökött rajtam, eltalálva a legcsodálatosabb pontot bennem. Torkom szakadtából nyögtem minden egyes ilyen mozdulatánál, míg nem elérve a csúcsot kettőnk közé élveztem, azzal pár pillanattal később megéreztem magamban langyos nedvét. Testemet eláraztotta a gyönyör. Magamhoz húztam és hátán összekulcsolva ujjaimat megcsókoltam. - Szeretlek Park Jimin. - Én is szeretlek Jung Hoseok - lihegett a kimerültségtől, majd elengedtem és elválva tőlem hátára feküdt mellettem. Becsukott szemekkel lihegett párat, majd nagyot nyelve kinyitotta azokat és a plafont kezdte bámulni. Valószínűleg furcsa neki ez az érzés, hiszen életében először lehetett ő felül. Ránéztem és elégedettségét látva elnevettem magam. - Mi az? - mosolygott értetlenül. - Hogy tetszett? - haraptam be alsó ajkam. - Mármint... - kezdte. - Mármint milyen volt felül lenni Szépfiú? - támaszkodtam mellkasára, mire szemét forgatva dörzsölte meg a homlokát. - Isteni volt - nevetett, majd mosolyogva leemelkedtem róla és az ágya szélére ültem. - Megmutatod nekem merre van a mosdó? - kérdeztem vállaim felett hátra nézve rá. - A folyosó végén balra... - sóhajtott - elkísérjelek? - Nem kell - hagytam kicsit pihenni. Belépve a fürdőbe megálltam a tükör előtt és táskás szemeimre meredtem. Nem tett jót a tegnapi. Beszálltam a zuhanytálcára és megengedtem a meleg vizet, lemosva magamról Jimin nyomait. Szemem megakadt a sötét vörös folton a hasamon, amin végig simítva elmosolyodtam. Hihetetlen mit vált ki belőlem ez a fiú. Felfoghatatlan amit érzek. Szeretem őt. Szerelmes vagyok Jiminbe és ez most már végérvényes és biztos. Tíz, tizenöt perc után elzártam a vizet és derekam köré tekerve egy törülközőt visszasiettem hozzá. Nyakig betakarózva feküdt hasán. Elmosolyodtam a látványon, majd a bőröndömből kivettem néhány ruha darabot, és magamra kaptam azokat. Egy egyszerű megszokott csengőhangra kaptam fel a fejem.Telefonomat előkaparva pillantottam meg a nevet. NamJoon.
- Csá - köszöntem bele a készülékbe. - Szia! Ráérsz? Találkozhatnánk valahol - mondta izgatott hangon. - Ömm.. - pillantottam az ágyon fetrengő szerelmemre - azt hiszem nincs jobb dolgom - nevettem - Fasza. Akkor félóra múlva park? - Szólok Jiminnek is - azzal letettem rá a telefont. Szerelmem hatalmas szemekkel értetlenül meredt rám. - Találkozunk a fiúkkal fél óra múlva - jelentettem ki mosolyogva, amire csak egy kisebb morranás volt a válasza. - Nem akarsz felkelni? - álltam meg mellette felhúzott szemöldökkel. - Neeeeem - nyögte éles hangon. - Szépfiú - fogtam meg a kezét, de kapva a pillanaton, berántott maga mellé az ágyra és gyorsan, szenvedélyesen kezdett csókolni - Jimin, hagyd abba! - nevettem, elválva ajkaitól - Nem lehetünk így egész nap, öltözz fel! - próbáltam lelökni magamról. - Nem - jelentette ki határozottan, majd mellkasomra támasztva a fejét szorosan magához ölelt - Így akarok maradni egész nap és végig csókolni minden egyes porcikádat - nézett fel rám vágytól izzó szemekkel. Jól gondolom hogy teljesen elvörösödtem? - Öhh... Há-át... - csuklott el a hangom mire megköszörültem a torkom. Jimin arcára egy széles vigyor ült ki és ajkába harapott. - Zavarba hoztam Jung Hoseokot? - húzta fel szemöldökét pólóm alatt simogatva hátamat. - Jól van Jimin... - nevettem és egy erősebb mozdulattal lelöktem magamról - öltözz, vagy itt hagylak - álltam fel megigazítva a hajam.
♦ Jimin Pov ♦
Leszállva róla hátamra feküdtem majd becsukott szemekkel
lihegtem párat majd nagyot nyelve
kinyitottam szemeim és a plafont kezdtem bámulni. Eszméletlen érzés volt, hogy
én voltam most aki vezetett. Kimondhatatlanul szeretem ezt a fiút. Szemem sarkából észrevettem ahogy bámul
majd elneveti magát.
- Mi van? – mosolyogtam értetlenül.
- Hogy tetszett?
- Mármint...
- Mármint milyen volt felül lenni Szépfiú? –
támaszkodott mellkasamra.
- Isteni volt - nevetettem, majd mosolyogva
leemelkedett rólam és az ágyam szélére ült
- Megmutatod
nekem merre van a mosdó? - kérdezte vállai felett hátra nézve rám.
- A folyosó végén balra... elkísérjelek?
- Nem kell
– válaszolt nyugodt hangon. Pedig szívesen megtettem volna. Pár perccel később
pedig meg hallottam ahogy a falban lévő csövekben megindul a víz. Tehát fürdik. Perverz gondolatok szöktek a fejembe, hogy mi
lenne ha lenyomnánk még egy menetet a zuhanyzóban. Áh, nem leszek akaratos
vele. Tizenöt perc után kb visszatért a szobámba egy szál törölközővel a derekán.
Hozzám sem szólva kipakolta bőröndjéből kivett
néhány ruha darabot és magára vette azokat. Egy ismeretlen zene szólalt meg
hirtelen az egyik szoba sarokból ami után Hobi a fotelben találta meg a
hangforrást ami a telefonja volt.
- Csá - köszönt bele a készülékbe. Közvetlen
beszédstílusából gondolom az egyik banda tag lehet. - Ömm.. azt hiszem nincs jobb dolgom - nevetett
fel. - szólok Jiminnek is –nevem hallatán
meglepődötten felé fordultam. - Találkozunk
a fiúkkal fél óra múlva - jelentette ki.
Nem akarok őszintén a többiekkel lenni most. Hobit akarom még a karjaim között
és együtt betakarózva feküdni és nem csinálni semmit. - Nem akarsz felkelni? –
állt meg mellettem felhúzott szemöldökkel.
- Neeeeem –
szólaltam meg élesebb hangszínt felvéve.
- Szépfiú –
fogta meg a kezem, de kapva a pillanaton, berántottam magam mellé az ágyra
majd szájára tapadtam és szenvedélyesen
elkezdtem csókolni. - Jimin, hagyd abba!
– nevetett elválva ajkaimtól. - Nem lehetünk így egész nap, öltözz fel! – próbált
lelökni magáról de erős szorításom miatt nem sikerült neki.
- Nem –
jelentettem ki határozottan, majd mellkasára támasztva a fejem szorosan magához
öleltem. - Így akarok maradni egész nap és végig csókolni minden egyes
porcikádat – néztem fel rá vágyakkal teli szemeimmel, hátha meggyőzve ezzel őt,
hogy ne menjünk sehova csak élvezzük ki egyedül létünk amíg lehet. Arca
almácskái pedig aranyosan bepirosodtak.
- Öhh... Há-át...
- csuklott el a hangja mire megköszörültem a torkát. Elmosolyodtam a
hihetetlenül aranyos cukiságán.
- Zavarba hoztam Jung Hoseokot? – húztam fel
szemöldököm, miközben pólója alá nyúlva hátát kezdtem simogatni.
- Jól van Jimin... – nevettet fel ami elterelte a
figyelmem mialatt összegyűjtötte az erejét és ellökve leszállt rólam. - öltözz,
vagy itt hagylak – állt fel.
- Jó... -
morogtam alig érthetően, majd felöltöztem én is és pár perc múlva kézen fogva
indultunk el az említett park felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése