2016. február 10., szerda

Little Butterfly 9. Rész / A múlt egy kis darabkája /

♦ Hoseok Pov ♦


- Találkozunk a fiúkkal fél óra múlva - jelentettem ki mosolyogva, amire csak egy kisebb morranás volt a válasza. - Nem akarsz felkelni? - álltam meg mellette felhúzott szemöldökkel. - Neeeeem - nyögte éles hangon. - Szépfiú - fogtam meg a kezét, de kapva a pillanaton, berántott maga mellé az ágyra és gyorsan, szenvedélyesen kezdett csókolni - Jimin, hagyd abba! - nevettem, elválva ajkaitól - Nem lehetünk így egész nap, öltözz fel! - próbáltam lelökni magamról. - Nem - jelentette ki határozottan, majd mellkasomra támasztva a fejét szorosan magához ölelt - Így akarok maradni egész nap és végig csókolni minden egyes porcikádat - nézett fel rám vágytól izzó szemekkel. Jól gondolom hogy teljesen elvörösödtem? - Öhh... Há-át... - csuklott el a hangom mire megköszörültem a torkom. Jimin arcára egy széles vigyor ült ki és ajkába harapott. - Zavarba hoztam Jung Hoseokot? - húzta fel szemöldökét pólóm alatt simogatva hátamat. - Jól van Jimin... - nevettem és egy erősebb mozdulattal lelöktem magamról - öltözz, vagy itt hagylak - álltam fel megigazítva a hajam. 

- Jó.. - morogta alig érthetően. Pár perc múlva kézen fogva indultunk el az említett park felé, ahol Sugán kívül már mindenki ott volt. Rap Monster válla felett ölelve Jint ült egy padon, míg V és Jungkook az egyik hinta mellett leülve falták egymást.
- Sziasztok! - vett észre minket Jin, szélesen mosolyogva. - Nem láttátok Sugát? 
- Nem. Szerintem Yooranál van - mondta Jimin. - Hogy vagytok? - engedte el a kezem belehuppanva az egyik ott lévő hintába. Követtem őt és leültem mellé.
    - Velünk minden rendben van... Ellenben Tae és Kook csak egymás szájában matattak eddig, szóval nem tudjuk mi van velük - bökött fejével a most is egymást csókoló pár felé.
    - Huh... Ö... Bocsi.. - hajtotta le a fejét nevetve legfiatalabb tagunk, mire mi is ki nevettük őket. Lihegve futott felénk Suga.
    - Mi a frász? - kapta fel a fejét V is. Mindenki értetlenül meredt Sugára, várva hátha mond valamit.
    - Huh.. Sráccok. Bocs hogy késtem - támaszkodott meg térdén. - Basszátok meg. Voltam a csajnál és nem fogjátok elhinni, a kémia tanár az apja - mondta a homlokát dörzsölgetve.
    - Jihoo tanár úr? - kerekedett ki teljesen a szemem, mire Suga heves bólogatásba kezdett
    - Az egész annyira kínos volt. Azt hitte, hogy csak a nővére van otthon és én heves smárolás közben torpantam be vele teljesen magamhoz szorítva, aztán már a nyakát kezdtem harapdálni, mire az apja köhögött egyet és Yoora ellökött magától, aztán amikor megláttam hogy a kémia tanár ül ott, csak akkor esett le, hogy mi van. Hát én úgy elszégyeltem magam. Hogy megyek így be kémiára ezek után? - ült le Jin és Rapmon közé ezzel szétválasztva őket. Rap Monster szúrós tekintettel nézte Sugát. 
    - Meg fog ölni! És nem ő lesz az egyetlen, ha nem keresel másik helyet magadnak - morogta Namjoon.
    - Jaj nyugi már kibírod - legyintette le Suga, azzal sóhajtva egyet átölelte a mellette ülő két tag vállát.
    - Mit mondott ezután Jihoo tanár úr? - érdeklődött Jimin.
    - Hát... - sóhajtott - köszönt... Aztán... Azt mondta, hogy ne az ő lányán gyakoroljam a kémiát - Rap Monster összefonta mellkasa előtt a kezét és hangos nevetésbe tört ki. - Meg foglak verni Monster - sziszegett a fogai között. - Egyébként... Ez még mindig nem minden - dörzsölte meg a halántékát Yoongi - az a helyzet, hogy... Reggel... Ömm..
    - Ugye nem? - meredt rá V tudva, hogy mi következik.
    - Basszus nem mondod komolyan hogy... - kaptam én is homlokomhoz.
    - Megdugtad? - kiabált fel Rapmon rámeredve.
    - Halkabban nem tudsz meglepődni? - túrt bele a hajába Suga. - Lefeküdtünk. És az apja még otthon volt. Hallotta. Az egészet. Jézusom gyerekek adjatok valamit amivel kinyírhatom magam! - váltott át siralmasba a hangja vallatott barátunknak. - lesétáltam a szobájából és ott ült az asztalnál. Kávét ivott és újságot olvasott és Jézusom ennél rosszabb még soha nem volt srácok! Soha! Ne tudjátok meg mit csinált..
    - Miért mit csinált? - kezdett mostmár fulladozni a nevetéstől Namjoon.
    - Épp ez az! SEMMIT. Csak ült. Felnézett rám, aztán le se vette rólam a tekintetét ameddig le nem jött le Yoora. Akkor átvándorolt a tekintete rá és őt kezdte el bámulni. Szörnyű volt. Úristen. Nem megyek többet suliba - húzta fel a térdét rátámasztva a fejét. Namjoon még mindig majd megszakadt a nevetéstől, mire mindannyian követtük őt. Szúrós tekintettel nézett rajtunk végig, majd végül ő is elvigyorodott saját magán.
    - Na de Suga... Milyen volt a csaj? - haraptam be alsó ajkam.
    - Háthőő... - húzta ki magát büszkén, majd lassan felemelte fehér pólóját, mutatva hasfalán a sorban álló apró véraláfutásokat.
    - Haver... - hajolt hasához Jin, amit Rap Monster szigorú szemmel nézett. - Ez a csaj egy állat - ért hozzá ujjával az egyik folthoz, mire Namjoon hangosan felhorkant és teljesen elkomorodott. Jungkook hangosan kinevette, amit RapMon egy gyilkos tekintettel jutalmazott. Suga lehajtotta a pólóját és mosolyogva átölelte a mellette ülő mérges leaderünket.
    - Moniiiii ne legyél féltékeeeeny - ölelte át Suga kényes hanggal, mire Namjoon orra alatt mormolva lerázta magáról karjait és megkerülve a padot leült Jin mellé és átölelve lassan csókolni kezdte. Jimin is hangos nevetésbe fogott, majd én, V és Suga is követtük majd a kis szerelmes pár újra egymás szájában matattak.
    - Na amíg ezek ketten lenyelik egymás nyelvét... - kezdte Yoongi. - Veletek mi van? - V és Kook megrázta a fejét, jelezve, hogy nem történt semmi említésre méltó velük, Jimin pedig rám emelte tekintetét.
    - Hát.. - dörzsöltem meg a tarkóm - hétvégén elmondtam a szüleimnek, hogy... - sóhajtottam - szóval elmondtam hogy meleg vagyok.
    - Úristen J-hope! - vált el Jin Rapmon szájától és közelebb lépve hozzám leült elém a fűbe. - Hogy fogadták?
    - Hát... Mondjuk azt, hogy anya nem szívesen lát engem egy darabig - nyeltem egyet.
    - Elküldött? - nézett rám kikerekedett szemekkel Kook. Bólogatni kezdtem.
    - Tesó... Van hol aludnod? Tudod hogy nálunk bármikor van szabad hely - rántotta fel szája szélét keservesen Tae.
    - Nálunk alszik - simított a hátamra szerelmem.- Az én apukám is megtudta.. De ő nem akadt annyira ki..
    - Srácok én úgy sajnálom... - mondta Jin, majd felállva minket is felhúzott és magához ölelt. V meglökte Kookot és ők is felálltak és megöleltek minket, majd Namjoon is felpattant hozzánk, Suga pedig követte. Nem tudom mit kezdenék ezek nélkül az emberek nélkül. Fogalmam sincs mivel érdemeltem ki,hogy ilyen barátaim legyenek, de az biztos, hogy hatalmas köszönettel tartozom.


    ♦ Jimin Pov ♦


    Számomra egy ismeretlen útvonalon mentünk egyenes irányba, majd befordulva az utcasarkon egy hatalmas játszóteret pillantottam meg, gördeszkás pályával ellátva ahol nem volt egy gyerek sem. Meglepő hogy mennyire kevés errefelé a fiatal. Közelebb érve láthatóbbá váltak a alakok, akiket a messziből láttunk. Suga nem volt csak egyedül a várakozók között. Rap Monster válla felett ölelve Jint, ült egy padon, míg V és Jungkook az egyik hinta mellett leülve falták egymást.
    - Sziasztok! - vett észre minket Jin, szélesen mosolyogva. - Nem láttátok Sugát? - Nem. Szerintem Yooranál van - mondtam. - Hogy vagytok? - engedtem el Hobi kezét majd belehuppantam az egyik ott lévő hintába. Szerelmem követte mozdulataim és leült ő is mellém. - Velünk minden rendben van... Ellenben Tae és Kook csak egymás szájában matattak eddig, szóval nem tudjuk, mi van velük - bökött fejével a turbékoló szerelmes párra, akiken elmosolyodtam. - Huh... Ö... Bocsi.. – hajtotta le a fejét nevetve Jungkook, amire mi is ki nevettük őket. A járdán pedig hangos lihegések jelezték, hogy elég sietősen közeleg felénk valaki, akit aztán meg is láttunk, hogy Suga. - Huh.. Sráccok. Bocs hogy késtem - támaszkodott meg térdén. - Basszátok meg. Voltam a csajnál és nem fogjátok elhinni, a kémia tanár az apja - mondta a homlokát dörzsölgetve. - Jihoo tanár úr? – lepődött meg Hobi a legjobban amire Suga heves bólogatásba kezdett válaszul. - Mi a frász? - kapta fel a fejét V is. Mindenki értetlenül meredt Sugára, várva hogy folytassa izgis élményei elmesélését. - Az egész annyira kínos volt. Azt hitte, hogy csak a nővére van otthon és én heves smárolás közben torpantam be vele teljesen magamhoz szorítva, aztán már a nyakát kezdtem harapdálni, mire az apja köhögött egyet és Yoora ellökött magától, aztán amikor megláttam, hogy a kémia tanár ül ott, csak akkor esett le, hogy mi van. Hát én úgy elszégyelltem magam. Hogy megyek így be kémiára ezek után? - ült le Jin és RapMon közé ezzel szétválasztva őket egymástól amire Namjoon szúrós szemekkel nézett Yoongira. - Meg fog ölni! És nem ő lesz az egyetlen, ha nem keresel másik helyet magadnak - morogta a szőkeség. - Jaj, nyugi már kibírod - legyintette le Suga, azzal sóhajtva egyet, átölelte a mellette ülők vállát. - Mit mondott ezután Jihoo tanár úr? – érdeklődtem továbbra is. - Hát...köszönt... Aztán... Azt mondta, hogy ne az ő lányán gyakoroljam a kémiát – Namjoon összefonta maga előtt kezeit és hangos nevetésben tört ki. - Meg foglak verni Monster – nézett rá dühös tekintettel. - Egyébként... Ez még mindig nem minden - dörzsölte meg a halántékát Yoongi - az a helyzet, hogy... Reggel... Ömm.. - Ugye nem? - meredt rá V. Kérdését nem nagyon értettem meg. - Basszus nem mondod komolyan hogy... – kapott Hobi is homlokához. Teljesen elvesztettem a fonalat. - Megdugtad? - kiabált fel RapMon. Jaa.. hogy nem esett le már elsőre.. - Halkabban nem tudsz meglepődni? - túrt bele a hajába Suga. - Lefeküdtünk. És az apja még otthon volt. Hallotta. Az egészet. Jézusom gyerekek adjatok valamit, amivel kinyírhatom magam! - váltott át siralmasba a hangja amin halkan elkezdtem kuncogni. - Lesétáltam a szobájából és ott ült az asztalnál. Kávét ivott és újságot olvasott és Jézusom, ennél rosszabb még soha nem volt srácok! Soha! Ne tudjátok meg mit csinált.. - Miért mit csinált? - kezdett most már fulladozni a nevetéstől RapMon. - Épp ez az! SEMMIT. Csak ült. Felnézett rám, aztán le se vette rólam a tekintetét ameddig le nem jött Yoora. Akkor átvándorolt a tekintete rá és őt kezdte el bámulni. Szörnyű volt. Úristen. Nem megyek többet suliba - húzta fel a térdét, amibe beletemette az arcát. Namjoon még mindig szakadt a nevetéstől, amit képtelenek voltunk mi is nem követni. Szúrós tekintettel felemelte fejét Suga majd végig nézett rajtunk, de nevetésünk rá is ráragadt és elmosolyodott saját magán. - Na de Suga... Milyen volt a csaj? – érdeklődött Hobi ami nem igazán tetszett. Miért is érdekli milyen volt a lány? - Háthőő... - húzta ki magát büszkén Suga, majd lassan felemelte pólóját, mutatva hasfalán a sorban álló apró véraláfutásokat. Eltátottam a számat és kikerekedtek a szemeim a látványtól. - Haver... - hajolt hasához Jin, amit Rap Monster szigorú szemmel nézett. - Ez a csaj egy állat - ért hozzá ujjával a legnagyobb folthoz, mire párja hangosan felhorkant, kijelezve ezzel a nem tetszését, hogy Jin hozzáért Yoongihoz. Jungkook hangosan kinevette őt, amit Rapmon egy gyilkos tekintettel jutalmazott. Suga lehajtotta a pólóját és mosolyogva átölelte a mellette ülő vörös arcú, ideges szőkeséget. - Moniiiii ne legyél féltékeeeeny - ölelte át teljesen, kényes hanggal, mire Namjoon orra alatt mormolva lerázta magáról karjait és megkerülve a padot leült Jin mellé és átölelve lassan csókolni kezdte amitől már kitört belőlem az eddig gyülemlő nevetés majd Hobi, Suga és Kookék is követtek benne majd újra egymás ajkát kezdtél falni. - Na amíg ezek ketten lenyelik egymás nyelvét... Veletek mi van? - Tae és Kook megrázta a fejét, válaszul adva, hogy nincs semmi érdekes velük. Szerelmem felé fordultam, amit egyből megértet. Szerettem volna, hogy elmondja a velünk történt érdekes eseményt. - Hát.. – dörzsölte meg tarkóját. - hétvégén elmondtam a szüleimnek, hogy... – sóhajtott egy nagyot. - szóval elmondtam hogy meleg vagyok. - Úristen J-hope! - vált el Jin, RapMon szájától és közelebb sétálva Hobihoz leült elé a fűbe. - Hogy fogadták? - Hát... Mondjuk azt, hogy anya nem szívesen lát engem egy darabig. - Elküldött? – nézett rá Jungkook kikerekedett szemekkel, amire bólogatott Hobi. -Tesó... Van hol aludnod? Tudod, hogy nálunk bármikor van szabad hely! - Nálunk alszik – simítottam szerelmem hátára. - Az én apukám is megtudta.. De ő nem akadt annyira ki.. – halkult el a hangom, mondatom végére. - Srácok én úgy sajnálom... - mondta Jin, majd felállva, minket is felhúzott és magához ölelt jó szorosan. Ez után még 4 fiú karjai ölelt át bennünket. Rettenetesen jól esett, hogy itt voltak ők nekem és Hobinak is. Jobban kifejezve mindenki számíthatott a másikra és akármit elmondhatott akárki akárkinek. Pár perc, csöndes ölelkezésünk után eltávolodtunk egymástól. 
    Egészen estig még egymást szórakoztattunk, kipróbáltuk hülyeségből a játszótért játékait majd hazafelé vettük az irányunk. - Hobi.. – szólítottam meg. - Igen? - Szerinted.. apukád miért nem volt kiakadva annyira? - Ömm.. mármint min? – húzta fel a szemöldökét. - Hát amikor elmondtad nekik hogy.. - Jaaa.. Igazából nem figyeltem rá. Mert nem akadt ki? – fogta fel, a mondottakat. - Egyáltalán nem. De van ennél furcsább is – szemöldöke hirtelen az egekbe szökött. Nem válaszolt csak üres tekintettel bámult maga elé a gondolataiban elmélyülve. Befordultunk azon a sarkon amerről jöttünk és pár ház után végre beléptünk bejárati ajtónkon. - Gyere megmutatom miről beszélek! – ragadtam meg csuklóját, majd felvezetve az emeletre, anyámék szobája felé fordultam és egy lassú mozdulattal kinyitottam az ajtót. Hobit az ágyra ültettem és az üveges szekrény felé fordultam, szememmel keresve az albumok között azt amelyiket apám vette a kezébe tegnap. – Ez az! – suttogtam magam elé, majd gyengéden elhúztam az üveget és kihúztam az albumot a többi közül. Borítójáról felismerve tudtam, hogy ez lesz az. Hobi mellé ültem. Szeme köztem és a könyv között cikázott oda vissza. Teljesen összezavartam. - Mi ez Jimin? – kérdezte meg a fotóalbumra meredve. - Na ez az a kérdés amire a választ kikell derítenünk – néztem fel rá. Meggyötört arccal bámult rám, gyönyörű barna szemeivel. Kinyitottam az albumot és meglepődésemre az első tíz képen nem fiúk voltak hanem, lányok egy diszkó szerű helyiségen pózoltak két jóképű férfival. Hobi szemei még nagyobbakra nyíltak ahogy lapoztam, keresve azt a képet amit apám mutatott. - VÁRJ! – kiáltott rám, majd kezét a kezemre tette és visszahajtotta az előző oldalra a lapot amin gyorsan átfutottam. Az a kép volt az amit kerestem. – Énh.. ez.. ez mégis mit keres itt? – döbbent le teljesen szavai után engem is ért egy kis sokk. - T-te ezt már láttad? - Igen! Apa dolgozó szobájában.. ez mégis hogy? – rázta meg a fejét, nagyokat pislogva. - Hmm.. Amikor hazajöttünk.. – nyeltem egyet. – akkor apa felhozott a hálójukba és ezt mutatta meg nekem azt mondva, hogy ő mellette a te apukád áll – mutattam rá. A képen egyébként két egymás vállát ölelő fiú mosolygott a kamerába. A háttérben pedig a tenger hatalmas végtelensége látszódott mögöttük. Kivettem a tartójából majd megfordítottam. A kép jobb felső sarkában egy dátum volt, alig kiolvashatóan kopottsága miatt. Közelebb emeltem magamhoz amit Hobi is követett. - Ezer..kilenc.. kilencszáz.. nyolcvannégy – olvastam ki a számokat. Felkaptam a fejem és Hobi felé fordultam aki még mindig sokkos állapotban volt. – Ez a kép harminckét éves.. – ráztam meg a fejem, ledöbbenve. Visszatettem a helyére és lapoztam egy oldalt annak érdekében hátha kiderül esetleg több, mi is áll a dolgok hátterében. - Azta kurva! – fogta meg ismét a kezem és vissza hajtott. Egy újabb kép, amire rá sem pillantottam, megint úgy lapoztam át azt. A kép körülbelül gimnazista korukban lehetett, háttal állva fogták egymást kezét és szabad karjukat az égbe emelve peacet mutattak. - Most ez.. az amire gondolok? – néztem szerelmemre. - Szerintem van rá esély – lapozott egyet ismét ő. Hamarabb látta meg az újabb fotót majd fejét megfogva, felállt az ágyról és fel-alá járkált a szobában mély levegőket véve. - Úristen! – szembesültem én is az újabb dokumentummal. Egy közelebbi felvétel volt ismét amin Hoseok apukája az enyém arcát megpuszilva szorította magához. Az arcomból azonnal kiszaladt az összes vér és kitágult szemekkel lapoztam az utolsó oldalra ahová nem volt beillesztve a tartóba egy kép sem, hanem annak a helyén egy üzenet állt. 



    „ Azokra az emlékeinkre, melyekre szívesen emlékezel vissza. Ha rossz napod van, vedd kezedbe ezt az albumot és nézegesd át az együtt eltöltött 8 év emlékeit, melyek mosolyt csalhatnak az arcodra, ha már én többet nem.
    Nem tudom milyen messze kerülök tőled. Tíz, száz vagy ezer kilóméterre, de az biztos, hogy minden egyes másodpercben ugyanannyira foglak szeretni, mint azokon a reggeleken, amikor azzal a borzos hajkoronával a fejeden a mellkasomra borulva ébredtél fel. Percről percre egyre jobban fáj a hiányod, ha csak belegondolok, hogy nem láthatlak többet. Bele égette magát szívembe a közös emlékek sorozata, a kezed érdes tapintása, az elvörösödő arcod, a csókod és a szemed kiolthatatlan fénye, ami évek után is ugyanúgy ragyog, mint amikor elsőnek fogtam meg a kezed.
    Végezetül egyetlen egy valamit szeretnék kérni:

    Sose felejts el, Kicsi Pillangóm!"



    Az utolsó mondtad végére, könnyek gyűltek szemem sarkára amelyből egy csepp végig folyt az arcomon és becsuktam a kezemben tartott tárgyat. Hobi mellém ült és kérdően rám nézett. Ölébe tettem az albumot amit megértve az utolsó oldalra lapozott és elolvasta a hosszú, búcsúzó üzenetet. Meggyötört arccal rám tekintett ismét és vissza adta az albumot. Egyre nagyobbakat és nagyobbakat kezdett dobbanni a szívem míg nem kezemmel mellkasomhoz nyúltam, hogy csillapítsam lüktetését. Szörnyű lehetett nekik. Szörnyű lehetett az amiért szét kellett válniuk. Egyetlen egy kérdésem maradt mindezek után hátra, hogy mi volt az amiért nem találkozhattak többet.
    - Fel kell hívnom apát! – nyúlt zsebébe azonnal és előrántva a telefonját, Rap Monster neve jelent meg a képernyőn ami után felcsendült a a telefon csengőhangja is. Azonnal felvette és nyugodt hangon válaszolt a NamJoonnak. - Rendben! Megyünk – nézett rám mosolyogva.




    ♦ Hoseok Pov ♦


    Jó pár óráig még szórakoztattuk egymást, majd lassan mindannyian megindultunk haza. - Hobi... - szólt hozzám Jimin halkan, remegő hanggal. - Igen? - Szerinted... apukád miért nem volt kiakadva annyira? - Ömm... Mármint min? - emeltem fel a szemöldököm. - Hát amikor elmondtad neki hogy... - Jaaa... Igazából nem figyeltem rá... - mondtam. - Mert nem akadt ki? - Egyáltalán nem. De van ennél furcsább is - értetlenül néztem rá, azzal befordultunk az utcánkba. - Gyere megmutatom miről beszélek - vezetett be a házukba. Megragadta a csuklóm és szülei szobájába mentünk. Leültetett az ágyra és a szobában lévő üveges szekrényben kezdett kutatni. - Ez az! - suttogta maga elé, majd kivéve egy fotó albumot leült mellém. Fogalmam sincs mit kéne kezdenem ezzel. - Mi ez Jimin? - értetlenkedtem az albumot bámulva. - Na ez az a kérdés amire a választ ki kell derítenünk - nézett kikerekedett szemekkel. Fáradt, meggyötört és teljesen összezavart tekintettel bámultam szemébe. Kinyitotta az albumot. Egy számomra ismeretlen férfi állt lányokkal. Mégis miért mutogatja ezt nekem? Nem is ismerem ezt az embert. Egyre gyorsabban lapozta át a képeket, amikor megakadt a szemem édesapám fiatal kori arcán. Mi a frász ez? - VÁRJ! - kiáltottam rá, megszorítva csuklóját. Viszalapoztam az előző képhez. Ő volt az. Az apám. Ezt a képet nem egyszer láttam már. Hogy a francba kerül ide ez? - Énh... Ez... Ez mégis mit keres itt? - mondtam rekedezett hanggal. Egyáltalán nem értem mi folyik itt. - T-te ezt már láttad? - dadogott. - Igen! Apa dolgozó szobájában... Ez mégis hogy? - Hmm... Amikor hazajöttünk - nyelt egyet - akkor apa felhozott a hálójukba és ezt mutatta nekem azt mondva, hogy ő mellette a te apukád áll - mutatott a férfi vállát ölelő apukámra. Kivette a tartójából, majd megfordította. A jobb felső sarkában egy dátum ékeskedett. Arcához emelte és mindketten közel hajoltunk hozzá. - Ezer... Kilenc... Kilencszáz... Nyolcvannégy - felém fordult ajkait eltártva egymástól a meglepettségtől - ez a kép harminckét éves - rázta meg a fejét majd visszacsúsztatta a képet helyére és újra lapozni kezdte. - Azta kurva! - vettem megint észre egy képet és ismét visszalapoztam. A képen két férfi háttal állt a kamerának kézen fogva, szabad kezükkel pedig peacet mutattak. - Most ez... Az amire gondolok? - nézett rám. - Szerintem van rá esély - lapoztam tovább majd megpillantva a következő képet fejemet fogva fel-alá kezdtem járkálni a szobában. - Úristen! - vette észre ő is édesapám képét, ahogy az ő apukáját puszilta meg, szorosan magához ölelve. Magam elé motyogva hitetlenkedtem. Nem lehet. Ez egyszerűen lehetetlen. Az én apám és Jimin apja... Szerették egymást? Jiminre emeltem a tekintetem aki könnyes szemekkel bámulta az album hátulját, majd összecsukta azt. Megpillantva meggyötört arcát leültem mellé és kérdőn ránéztem. Ölembe nyomta a csukott albumot, amit kinyitottam az utolsó oldalon és megpillantottam könnyei okozóját. Egy hosszú üzenet állt az album végén, formás, dőlt betűkkel. 



    „ Azokra az emlékeinkre, melyekre szívesen emlékezel vissza. Ha rossz napod van, vedd kezedbe ezt az albumot és nézegesd át az együtt eltöltött 8 év emlékeit, melyek mosolyt csalhatnak az arcodra, ha már én többet nem.
    Nem tudom milyen messze kerülök tőled. Tíz, száz vagy ezer kilóméterre, de az biztos, hogy minden egyes másodpercben ugyanannyira foglak szeretni, mint azokon a reggeleken, amikor azzal a borzos hajkoronával a fejeden a mellkasomra borulva ébredtél fel. Percről percre egyre jobban fáj a hiányod, ha csak belegondolok, hogy nem láthatlak többet. Bele égette magát szívembe a közös emlékek sorozata, a kezed érdes tapintása, az elvörösödő arcod, a csókod és a szemed kiolthatatlan fénye, ami évek után is ugyanúgy ragyog, mint amikor elsőnek fogtam meg a kezed.
    Végezetül egyetlen egy valamit szeretnék kérni:
    Sose felejts el, Kicsi Pillangóm!"




    Elolvasva az üzenetet szerelmemre néztem teljesen összetört tekintettel. Visszaadtam neki az albumot. Elképzelni se lehet azt a fájdalmat amit a szüleink átélhettek. Gombóc telepedett a torkomba és a szemem égni kezdett. - Fel kell hívnom apát! - nyúltam a zsebembe, de abban a pillanatban az ismerős csengőhangom szólalt meg. Rap Monster neve jelent meg a kijelzőn. Elhúztam a képernyőn a zöld jelet és a fülemhez emeltem a készüléket. A háttérben dübörgő zene szólt és harsogó nevetés. - Tesó! Ide kell jönnötök Seohyun házához, hatalmas buli van - hadarta Namjoon nevetve. Lehet jót tenne egy buli. Mosolyogva Jiminre néztem. - Rendben! Megyünk - azzal rá is nyomtam a telefont.




    2 megjegyzés:

    1. Uristen... mindennap neztem a blogot, hogy mikor lesz mar uj resz... es jaaj, azt hittem megszakad mar a szivem eskuszom T-T
      De vegre... c: ES TEJOISTEN. Erre nagyon kivancsi vagyok, hogy mi fog belole kisulni... c;

      VálaszTörlés
    2. Juuuj *-* <3 Köszönjük szépen, hogy vártad :D <3 Lesznek még meglepetések és érdekes lesz :') <3

      VálaszTörlés